Fotó: Vatican News
A Szent Péter téren minden készen állt a hivatalos megnyitásra: délután fél 5-kor leplezték le a betlehemet és kapcsolták fel a karácsonyfa izzóit, trentinói és venetói ünnepi énekekkel és táncokkal kísérve. Giuseppe Bertello bíboros és Fernando Vérgez Alzaga, a Vatikánvárosi Állam Kormányzóságának elnöke, illetve titkára vezette az ünnepséget.
Ferenc pápa délelőtt a VI. Pál teremben találkozott a scurellei és rotzói küldöttséggel. Idén ugyanis ez a két apró település kapta a kitüntetést, hogy a pápának ajándékozhatta az ünnepkör két fő szimbólumát, a betlehemet és a karácsonyfát.
A betlehemet ajándékozó Scurelle egy 1411 lelkes falu a festői Valsugana völgyben, Trento közelében. A krónikák tanúsága szerint ebbe a völgybe jutott el a környéken először az evangéliumi jó hír. Az első biztos forrás 1312-ből említ Scurellében templomot, amit valószínűleg a mai Szent Mária Magdolna-templom helyén emeltek. A tridenti zsinat idején kibővítették, 1822-ben lebontották, majd újjáépítették, de megőrizte gótikus harangtornyát, egészen az I. világháborúig, amikor az épület súlyos károkat szenvedett. Helyreállítása után 1922-től működik ismét a plébánia, melynek ma is aktív a közössége.
Fulvio Ropelato, a falu polgármestere a Vatikáni Rádiónak megerősítette, hogy megtiszteltetés volt számukra a száz évvel ezelőtti népszokásokat idéző jelenet elkészítése. Huszonhárom, ember nagyságú, fából faragott szobor alkotja a betlehemi jelenetet, amit a településen immár huszonegyedik éve önkéntesek készítenek el. Kulturális, művészeti és társadalmi értéket is hordoz, hiszen évről évre ötven-hetven ember dolgozik azon, hogy december 8-ára, a szeplőtelen fogantatás ünnepére felállítsák a betlehemet. Ezt mindig a plébániával együtt szervezik, a plébános is megáldja a művet.
A tavalyi szélvihar pusztításait is megjelenítették a Szent Péter téren látható alkotáson. Az ítéletidő óriási károkat okozott az erdőkben, és lesújtott a Valsuganára is. A betlehem az újjászületés jelképe, mintegy jókívánság azért, hogy az észak-olasz erdők is megújulhassanak a pusztítás után – mondta a polgármester.
Az ötletgazda, Ivo Tomaselli a helyi hagyományőrző egyesület elnöke is. A Vatikáni Rádió arról kérdezte, hogyan született az idei alkotás, és miért a XX. század eleji valsuganai élet bemutatását választották témául.
A szobrok fejét Felix Deflorian művész tervezte, aki megtanította Tomasellinek a bábuk elkészítését. Az egyesület elnöke meghatottan idézte föl, hogy egy elhunyt barátja fényképét is elvitte a művésznek, aki az egyik alak arcát róla formázta, a térdeplő, imádkozó pásztorét. „Kevéssé látszik, mert a gyermek Jézus felé fordul, de az egyik legszebb” – mondta Tomaselli.
A régióban hagyományosan mozgó bábukat állítanak ki, amit a Szent Péter téren nem lehetett, ezért át kellett alakítania a szobrokat. A jelenetben látható mosónő, vaj- és sajtkészítő, erdész, valamint több más helyi foglalkozás képviselője; ez a térség száz évvel ezelőtti mindennapjait idézi föl.
És hogy miért éppen a XX. század elejét választották? „Mégsem választhattak ma divatos ruhákat” – szólt a válasz. Minden ruha személyes, a régi mellényeket, kabátokat az önkéntesek felmenői viselték régen. Tomaselli hangsúlyozta, magáénak érzi a betlehemet. Amikor eső vagy hó készülődik, ernyőt tesz a szobrok fölé, és három-négy óránként lesöpri róluk a havat. Hozzátette, Rómában is örülne egy kisebb havazásnak, mert sokkal szebb volna úgy a jászol. „Elég lenne csupán öt centiméternyi hó, nem is kellene több! A szobrok feje ellenáll a hónak, nem menne tönkre. Ott fönt, a hegyekben azért kell az ernyő, mert este 10-11 óra felé dér lepi meg őket, reggelre megfagynának” – mondta Ivo Tomaselli.
„A betlehem csak akkor szép, ha az egész falu együtt készíti, akárcsak otthon – hangsúlyozta. – Ha az egész család munkálkodik rajta, akkor sokkal inkább magáénak érzi azt mindenki. Mi meg olyan szerencsések vagyunk, hogy elhozhattuk ide! 1999-ben kezdtem a betlehemeket építeni, de soha nem gondoltam volna, hogy ide eljutunk… Reméljük, hogy a pápa örül majd neki, mi mindent beleadtunk.”
Ivo Tomaselli kiemelte: ha nincs hitük, akkor a jászol készítése problémává válik. Belülről kell érezni, mert akkor értékes, és egyetértést hoz az emberek között.
A műveletet irányító építész, Lanfranco Fietta a scurellei lakosok természetközeliségéről beszélt a Vatikáni Rádiónak. A kompozíció a mostoha természetet erőit is ábrázolja, ami elpusztítja az erdőt, ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a természetet tisztelni kell – ezért sincs semmi műanyagból a betlehemben. A hegyi emberek világát hozták el Rómába, az egyszerűség, a természettel való szoros kapcsolat, a mindennapok fáradalmai tárulnak föl a jelenetben.
Igaz, ma már más képet mutat Scurelle, az ottani élet a turizmuson alapszik. Maradt még valami a hagyományból? Az építész egyértelműen igennel felelt. Azoknak a művészeknek, akik az installáción dolgoztak, mindez természetes, hiszen ezt az életmódot örökölték nagyszüleiktől, szüleiktől. Számukra őrizendő kincset jelent, amit meg kell mutatni a fiataloknak.
