Bernardino sürgőnye

 

Megkapaszkodón az emlékezésben

Ház falán villanó rózsa-inga-ágon

tövis és szirmok közt verdesnek éveink

Fenti tűz imbolyog hideg holdsugáron

 

Az ég öltözködik, ahogyan életünk

nem marad jegében kudarcos koroknak

Ismét lesz szirmokkal átfont boldogságunk,

messzeségbe nyíló szép üzenetünk

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .