Látogatása során a szentatya megáldott egy új ikont, amely az Üdvözítő Krisztust ábrázolja. Az alkalmat felhasználták arra is, hogy hivatalossá tegyék a szintén Mindenszentek nevet viselő katolikus plébániával létrejött cserekapcsolatot.
A pápa azt is bejelentette, hogy tanulmányozzák egy apostoli út lehetőségét a sokat szenvedett Dél-Szudánba.
Jonathan Boardman tiszteletes és Robert Innes anglikán püspök fogadták a pápát a plébánián. A szentatya rögtön rátért látogatása céljára, és arról beszélt, hogy együtt kell haladni előre, túllépve a múltbeli gyanakváson, bizalmatlanságon és ellenségeskedésen. A pápa az általa megáldott Üdvözítő Krisztus-ikonnal kapcsolatban így fogalmazott: „Olyan, mintha Jézus ránk nézne, és kérne tőlünk valamit: »Kész vagy otthagyni valamit a múltadból értem? Akarsz az én szeretetem és irgalmasságom hírnöke lenni?«”
Éppen az isteni irgalmasság iránti szükségük, illetve a Szent Pál példáját követő alázat révén sikerült a korintusi közösségnek felülemelkednie a meg nem értéseken, és ez a mostani ökumenikus út kulcsa is. Alázatossá kell válnunk, és rá kell ébrednünk arra, hogy szükségünk van Istenre, kérnünk kell az irgalmát. Ez a kiindulópont ahhoz, hogy Isten működhessen – magyarázta a pápa. – Ha beismerjük gyöngeségünket, és bocsánatot kérünk, akkor Isten gyógyító irgalmassága fölragyog bennünk, és kívülről is láthatóvá lesz. A többiek pedig rajtunk keresztül megérzik Krisztus arcának szelíd szépségét.
Katolikusok és anglikánok arra kaptak meghívást, hogy együtt haladjanak a szeretet közös tanúságtétele révén, amellyel láthatóvá teszik Jézus irgalmas arcát. Adjunk hálát az Úrnak, amiért a keresztények között megnőtt a közeledés vágya. Ez megmutatkozik a közös imádságban és az evangéliumról tett közös tanúságtételben, a szolgálat különböző formáiban is. Ahol nevében összegyűlnek az emberek, ott jelen van Jézus, és irgalmas tekintetével azt kéri, hogy az egységért és a szeretetért munkálkodjunk – fogalmazott a szentatya.
Ferenc pápa ezután kötetlen formában válaszolt az anglikán közösség három kérdésére. Az első a katolikus–anglikán kapcsolatok jelenlegi állapotára vonatkozott. A pápa kifejtette, hogy ma jó, testvéri viszony áll fenn a katolikusok és az anglikánok között. Ez fontos, ugyanakkor nem ragadhatunk ki egy darabot a történelemből, hogy úgy hordozzuk azt, mint valami ikont. Ez helytelen volna. A történelmi tényeket az adott pillanat értelmezésében kell olvasnunk, nem másként. A két egyház viszonyában vannak visszás dolgok, de most jobb a helyzet. A különbségek ellenére ma együtt megyünk előre, és ezt kell folytatnunk a jövőben is.
A második kérdés az ökumenikus párbeszéd következő állomásaira vonatkozott. A szentatya elismerte, hogy az ökumenikus párbeszéd menet közben jön létre, mert maga a párbeszéd nem más, mint úton járás. Menet közben segítjük egymást a konkrét szükségleteinkben, az életünkben és lelkileg is. Ám ezt nem lehet laboratóriumban művelni, együtt kell járnunk az utat – mondta a pápa.
A harmadik kérdés arra vonatkozott, hogyan lehet megjavítani a kapcsolatokat a világ déli egyházainak jó példáját követve. A szentatya szerint a fiatal egyházaknak több az életerejük, éppen azért, mert fiatalok. Példaként megemlítette, hogy Justin Welbyvel, Canterbury anglikán érsekével együtt meghívták Dél-Szudánba. Jelenleg az út konkrét megvalósításán dolgoznak, jóllehet nagyon nehéz ott a helyzet. A pápa szerint azonban mindenképpen létre kell jönnie ennek a találkozónak, mert az anglikánok, a presbiteriánusok és a katolikusok együtt akarnak dolgozni a békéért.
A szentatya megerősítette: továbbra is élő az a szándék, amelyet az anglikán prímással együtt rögzítettek tavaly októberi közös nyilatkozatukban, amelyben leszögezték: együtt lépnek túl az akadályokon a teljes egység felé, és ezt nem annyira teológiai párbeszéddel, hanem egyes témákban – például a teremtésvédelem, a karitász és a béke terén – megnyilvánuló közös fellépéssel szeretnék megvalósítani.
Forrás:Vatikáni Rádió
