Történelmi kirándulás a világ végére

Az egykori Minerva-szentély helyén áll Olaszország egykori hajózási útvonalának legfontosabb világítótornya, illetve a Föld vége – vagy más fordításban – a Világ vége Szűz Mária-templom. A negyvennyolc méteres világítótorony egy százkét méter magas dombon jelzi a partot a tenger felől érkező hajósoknak. Mellette látható a Santa Maria de Finibus Terrae-bazilika. A templom némiképp egy erődítményhez hasonlít, nem véletlenül: az épület gyakran volt kitéve török és szaracén támadásoknak itt, a világ végén.

Rómában, a Via Appián templom áll azon a ponton, ahol a legenda szerint a menekülő Szent Péter találkozott Jézussal, és ahol elhangzott a híres kérdés: Quo vadis, Domine? (Hová mész, Uram?). Jézus így felelt: Rómába, hogy újra keresztre feszítsenek. Ezt meghallva Péter elszégyellte magát, s azonnal visszafordult. A Via Appia Krisztus előtt 312-ben épült. Eredetileg Rómát kötötte össze az Albaiheggyel, utóbb azonban meghosszabbították, és elvezetett a pugliai Brindisibe, illetve Tarantóba. Ez az ötszázhatvanhárom kilométer hosszú út kapcsolta Rómát a görög, illetve a keleti világhoz. Ma Brindisiben, a város házai alatt fut a tengerpart felé az utak királynőjének is nevezett Via Appia utolsó szakasza. Végét két hatalmas ókori oszlop jelzi: azt mutatják, merre jártak évszázadokon át Róma és a görög világ között a római seregek és a kereskedők.

Puglia – csakúgy, mint egész Olaszország – számtalan csodát rejt. A szó átvitt és eredeti értelmében is. Ha valaki eljut Szent Pio atya szerzetesi életének helyszínére, San Giovanni Rotondóba, feltétlenül keresse fel a közeli Monte Sant’Angelo települést is, ahol a hagyomány szerint többször is megjelent Szent Mihály arkangyal. Ennek emlékét templom is őrzi. A hegytetőre épült városka egyik utcájában egy szerény templom bejárata jelzi a hegyoldalban lévő barlangtemplom helyét. A hagyomány szerint 490-ben az itteni püspöknek jelent meg Szent Mihály arkangyal. Azt mondta a főpásztornak: a barlangot már megszentelte, s az emberek, ha itt kérnek bűnbocsánatot Istentől, meghallgatásra fognak találni. A püspök eleinte kételkedett – nem is a jelenésben, inkább saját elmeállapotában –, de Szent Mihály másodszor is megjelent neki. Ekkor a püspök templomot emeltetett a barlang fölé, de nem szentelte fel, hiszen azt már megtette az arkangyal.


Az olasz lélek jellemzője, hogy ha nem történik vele csoda, hát csinál magának. Így történt ez Bariban is, abban a városban, amely Puglia tartomány központja, s a csizma déli részének legnagyobb települése – Nápoly után. Az Adriai- tenger partján fekvő várost az ókorban az illírek alapították, ennek nyomait őrzi a mai óváros. A Római Birodalom idején fontos kikötőváros és a Via Traiana – kereskedelmi és hadi út – jelentős állomása volt. Birtokolták a longobárdok, a szaracénok, a bizánciak, majd a normann hódítás után a Szicíliai Királyság része lett. Mintegy ezer esztendővel ezelőtt a város lakói úgy érezték, méltatlanul „elfeledetté” vált a településük, ezért 1087-ben a törökországi Myrából, a Szent Miklós tiszteletére emelt szarkofágból ellopták és Bariba vitték a szent ereklyéit. Ismét híressé lett hát a városuk, s Európa egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. Érdekessége, hogy az ortodox keresztények éppúgy felkeresik az általuk is nagy tiszteletnek örvendő szent ereklyéit, mint a római katolikusok. A kriptát 1089-ben II. Orbán pápa szentelte fel, a föléje épített hatalmas templom pedig 1197-re készült el. Amikor ott jártam, a kriptában épp ortodox zarándokok imádkoztak és énekeltek a szent ereklyéi előtt. A római katolikus templomban. A fájdalmas egyházszakadás következményei Bariban nem mutatkoztak meg. Egy évezrede békében imádkoznak itt rómaiak és ortodoxok, ugyanannak a szentnek a közbenjárását kérve, ugyanahhoz az Istenhez…

Fotó: Bókay László

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..