Fotó: Vargosz Gábor
Berény Róbert, Deim Pál, Gulácsy Lajos, Kondor Béla, Udvardi Erzsébet és még további húsz XX. századi magyar művész bibliai témájú alkotásaiból válogatott Timár Gabriella, a Bibliamúzeum vezetője, Bán Boróka művészettörténész és Horváth Gyula belsőépítész, aki a teret és a látványt is megálmodta.
A múlt század jelentős részét felölelő időszakban, amelyben a kiállított alkotások születtek, volt békeidő, háború és elnyomatás egyaránt. Egy dologban mégis hasonlítanak ezek az alkotások: a hol csak a szív mélyén, hol pedig vállaltan megélt istenhit elementáris erejű megvallásában. Sokszínű, mégis összetartó közösség tagjaiként tekintenek le ránk e művek, akár egy gyülekezet, amelynek tagjai imádkozni gyűltek össze. Valóban, ezek a képek és kisplasztikák imádságok, hiszen bibliaismerő és -olvasó művészek igyekeztek kifejezni általuk hitüket, érzéseiket, vívódásaikat.
– Amikor ilyen tárlatot szervezünk, a különböző múzeumok gyűjteményeiben szeretnénk olyan alkotásokat is megtalálni, amelyek el vannak rejtve, állandó kiállításokon nem kerülnek a közönség elé. A tematika kiválasztásánál a reformációhoz is szerettünk volna kapcsolódni, így lett a Sola Scriptura – egyedül a Szentírás – elve a válogatás vezérfonala. A XX. század, és főleg a második fele visszássága volt, hogy sok művész rejtetten élte meg a hitét, így többükről azt tartották, hogy nem vallásos ember. Mégis, ezekben az alkotásokban felfedezhetjük a mély istenhitet, a bibliaismeretet – mondja Timár Gabriella múzeumvezető.
A fő téma a Szentírás, ezen belül Krisztus, hiszen szinte minden műtárgy rá utal, még azok is, amelyek nem a szenvedést vagy a kereszthalált ábrázolják. Ahogyan a Bibliában Krisztus és a megváltás, úgy a kiállításon szorosan összefonódik a bűn és a bűnbocsánat. Közvetlenül Szőnyi István Bethsabé című olajképe mellett láthatjuk Ferenczy Károly Hegyi beszéd című festményének Krisztus-alakjához készült vázlatát, mintegy odafordulásképpen a bűnös emberhez. Bálint Endre Utolsó vacsora Zsennyén című alkotásán a felborult pohár utal a bűnösre, az árulóra. Eközben a túlsó falon Szalay Lajos A tékozló fiúja nyer bűnbocsánatot fájdalmasan szomorú, merengő arcú, ám szeretőn feloldozó édesatyja vállán. Ugyanitt Udvardi Erzsébet festőművész színekben tobzódó, arany-ragyogású festményei fogják meg a látogató tekintetét, de mégsem elhomályosítják, hanem inkább kiemelik Aba-Novák Vilmos sötét tónusú, komor hangulatú képeinek kis csoportját.
A túloldalon felfedezhetünk egy linómetszetet, amelynek alkotója nem képzőművészeti alkotásairól ismert. Breuer Marcell, a világhírű magyar építész, formatervező Pietája, bár méretét tekintve szerény, mégis nagy erővel és igen finom vonalvezetéssel mutatja meg a keresztről leemelt Megváltó alakját. Berény Róbertnek, a magyar avantgárd egyik legsokoldalúbb képviselőjének elgyötört arcú Krisztus-ábrázolása pedig az ézsaiási próféciát juttatja eszünkbe: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.” Az egyetlen, ismeretlen alkotótól származó mű egy homokkő Krisztus-szobor töredéke, amelyet Udvardi Erzsébet badacsonytomaji műterméből vettek kölcsön a kiállításra, hogy szép egységben hirdesse a megváltást Szántó Piroska vörösen izzó út menti Krisztusával.
A tárlat címe a terem közepén látható installáció – egyben a látogató megpihenését, elmélyülését szolgáló ülőhely – mindkét oldalán olvasható páli idézetből származik: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” Timár Gabriella elmondta, a cím arra utal, hogy a képzőművészet ábrázolásmódjában éppúgy sok a töredékesség, mint a Biblia megértésében. – Az ember minél többet olvassa, annál inkább úgy érzi, hogy mindent megért, majd rájön, hogy egyre kevesebbet ért meg. Egyre több titokkal találkozik, ami majd csak az „akkor”-ban fog feltárulni – mutatott rá a múzeumvezető.
A terem kicsiny, de éppen annyi alkotás fér el benne, amennyit a nyitott szívű látogató egy alkalommal be tud fogadni. Van idő és hely elmélyülni, megnézegetni az installáción elhelyezett művészeti témájú könyveket, megkeresni az igehelyeket a Bibliából, jegyzetelni, és akár beírni a vendégkönyvbe, ahogyan az egyik látogató tette, rövid, de őszinte hitvallásával: „Nagyon tetszett a kiállítás. Megtértem.”
A „Most töredékes az ismeretünk…” – A Biblia a 20. századi magyar képzőművészetben című kiállítás június 3-ig még megtekinthető a Budapest IX. kerület, Ráday utca 28. szám alatti Bibliamúzeumban. (www.bibliamuzeum.com)
