Ugyanis a legtöbb újszövetségi jeleneten az egyik szereplő egy égi hírvivő. Ám ószövetségi történeteken is előfordulnak angyalok, leginkább azokon, amelyeknek „írásbeli forrása” késői, fogság utáni keletkezésű.
Ilyen késői keletkezésű írás a Tóbiás könyve is. Ám az egyik legszebb ószövetségi írást nem mindegyik Bibliában találjuk meg, csak a katolikusban. Ugyanis a héber kanonizálás során a könyvet (mint jó pár mást is) deuterokanonikusnak nyilvánították, és kihagyták a héber Bibliából. Ugyanígy a reformáció egyházai sem tartották és tartják sugalmazottnak ezeket a könyveket, amelyeket ők már egyenesen apokrif írásokként említenek. Ám az ortodox és a katolikus egyház továbbra is sugalmazottnak vallja, és akként is tanítja.
A fogság utáni iratok (így például Jób könyve is) legtöbbször arra keresik a választ, hogy miért bűnhődnek a jók. Míg a régi magyarázat szerint a bűnök apáról fiúra szállnak, addig a fogság utáni teológia próbatételekről szól. A próbatételek végső értelmét pedig a túlvilági élet fényében kell keresnünk. A próbatételek pedig nem nyugtalanság okozói, hanem az Istenbe, az üdvösségbe vetett bizalom növelésének lépcsőfokai. Ez a kettősség (Tobit értelmetlen büntetése és bűnhődése, illetve a Sárát sújtó folytonos sorscsapás) Tóbiás könyvében kapcsolódik össze, az „értelmetlen” szenvedésre az angyal nyújt magyarázatot. Angyal, ugyanis a fogság utáni könyvekben gyakran égi segítőket is kapunk, így egyre többször jelennek meg az angyalok.
Az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményében lévő tábla jól bizonyítja, miként tudták a festők ezt az óvó-védő szerepet ábrázolni. A Paolo Veneziano (1324–1358) műhelyében készült festményen a jóval magasabb angyal mintegy gyermekként fogja kézen és vezeti Tobit fiát, kinek kezében a gyógyulást és a menekülést rejtő hal látható. A Bertinelli-gyűjteményből elszármazott tábla ikonszerű mivolta nem véletlen, hiszen abban az időben készült, amikor a bizánci művészet igen nagy hatást gyakorolt a nyugati festészetre – például Velencében. Ez a hatás jól látható a művész megnevezésekor is, hiszen míg az első katalógusok bizánci mester kezétől eredeztették a táblát, addig a hatvanas években már mint dalmáciai művész munkáját ismertették.
