Két korcsoport mérkőzött meg: az ötödik- hatodik és a hatodik-hetedik osztályosok. Központilag kiadott tesztet töltöttek ki. A hangulat jó volt, csak némi egészséges feszültséget lehetett érzékelni, ami természetes. Önként jelentkezők versenyeztek; mindenhonnan annyian érkeztek, ahány gyereket jól fel tudtak készíteni.
– Mire jó egy hittanverseny? Hogyan kerülhető el az a veszély, hogy a hittan ugyanolyan tantárggyá váljon a gyerekek számára, mint mondjuk a matek, amit akár utálhat is az ember?
– Nagy tétje nincs egy ilyen versenynek, úgyhogy nem kell különösebben remegniük. Alelki fejlődésük a lényeg, amit ebben a korban még nem tudnak felmérni, később viszont bizonyára értékelik majd, hogy hittant tanulhattak. Maga a felkészülés és annak módja is fontos, nemcsak a tudásanyag, amelyet elsajátítanak. Akik Múcsonyba jöttek, láthatóan élvezték a lehetőséget, hogy vendégségben lehetnek, megismerkedhetnek más településekről érkező gyerekekkel. A parókián a verseny után társasjátékozhattak, és kisebb ajándékokat is kaptak, így aztán senki sem kemény számonkérésként élte meg ezt az alkalmat, hanem jó kis kalandot láttak benne.
– Milyen kérdésekkel, feladatokkal kellett megbirkózniuk a versenyzőknek?
– Újszövetségi jeleneteket ábrázoló ikonokat tettek időrendi sorrendbe, fiktív naplórészleteket kapcsoltak össze híres emberek, a hit nagy tanúinak neveivel, szenteket és boldogokat kellett képről felismerniük, fogalmakat és szimbólumokat értelmezniük. Volt egy olyan feladat is, amely a nagyhét eseményein vezette végig őket oly módon, hogy szentírási mondatokat párosíttatott velük össze a hét napjaival. A tesztet a hit éve tematikáját alapul véve állították össze.
– Ön hogyan lett a verseny lebonyolítója?
– Polyák Péter tisztelendő úr kért fel rá, és örömmel vállaltam. Annak idején, 1989–90-ben az első nők között voltam, akik számára Keresztes Szilárd püspök úr engedélyezte, hogy hittant tanítsanak, ami nagyon kedvemre való munka volt. Később más feladatokat hozott az élet, de az ügy szeretete továbbra is erős bennem.
– Milyen sikerélményei voltak annak idején hittantanárként?
– Megesett, hogy még ateista szülők is odajöttek hozzám elmondani: örülnek, hogy a gyerekük hittanra jár, és élvezi az órákat. Mindig arra törekedtem, hogy a hitigazságokat összekapcsoljam az itt és mosttal, hogy megértessem a tanítványaimmal, mi közük van a tanultaknak az ő életükhöz.
– Milyen témák izgatják leginkább a hittant tanuló gyerekek fantáziáját?
– Főleg Jézus csodái nyűgözik le, gondolkodtatják el őket. És emlékeim szerint mindig nagy hatással volt rájuk Assisi Szent Ferenc; róla kérdeztek a legtöbbet, őt kedvelték a legjobban. Nem fért a fejükbe, hogyan lehetséges, hogy egy gazdag fiatal inkább a szegénységet választja, kolduló rendet alapít.
– Miben tér el a görög hittan a rómaitól?
– Többet beszélünk Máriáról és Józsefről, a Szent Családról, és azt hiszem, általában is családiasabb, családcentrikusabb a szemléletünk.
