Az európai Vöröskereszt riasztó megállapítását olvasom a bécsi Die Pressében: „AII. világháború óta még sohasem kellett annyi európai polgárnak ingyen konyhára járnia és élelmiszerosztásnál sorban állnia, mint ma” – mondta Yves Daccord, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) vezérigazgatója a De Standaard című lapnak. Spanyolországban hárommillióan, de Belgiumban, Hollandiában, Finnországban és Németországban is egyre többen szorulnak ingyenebédre. Belgiumban például százhuszonegyezren, kétszer annyian vannak a rászorulók, mint 2008-ban.
Az ingyen konyha és a segélyosztás, bármilyen fontos is a túléléshez, csak rövid távú segítség lehet. A Nemzetközi Karitász koordinálja a különböző országos és regionális szervezeteinek segélyakcióit, de ennél többet is tesz. Vizsgálja a krónikus éhezés okait, a globális mezőgazdasági piac problémáit, a fegyveres konfliktusok hatását, a fejlődéshez nyújtott segélyek hatékonyságát, az élelmiszerárakkal történő spekuláció leküzdését. Nem nagyon szoktunk a klímaváltozás hatására gondolni, amit szintén elemeznek. A gazdagabb országok élelmiszerpazarlását igazoló felmérések nemcsak erkölcsi figyelmeztetésként hatnak, de az éhezés elleni küzdelem eszközei is.
