Fotó: Kissimon István
Többek között ezekkel a szavakkal fordult a nagyszámú résztvevőhöz Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek azon az istentiszteleten, melyen a keresztények egységéért imádkoztak. Az idei ökumenikus imahét megnyitóját a Deák téri evangélikus templomban tartották meg január 17-én.
Az istentiszteletre bevonuló Erdő Péter bíboros egy égő gyertyát, Bogárdi Szabó István református püspök a Bibliát, Fabiny Tamás evangélikus püspök pedig egy tál sót helyezett el az oltár melletti kis asztalon. Az ökumenikus imahét liturgiáját összeállító lett keresztények javasolták, hogy ezekkel a jelképekkel „láthatóan is kifejezzék azokat a hatalmas cselekedeteket, amelyekre mint megkeresztelt keresztények elhívattunk”.
Az istentisztelet egyes részeit a magyarországi keresztény egyházak képviselői vezették be. A Szentlélekhez intézett fohász után a kiengesztelődés imádságai következtek, melyekben azért kértek bocsánatot, mert gyakran megfeledkezünk istenképiségünkről, az embertársaink iránti kötelességeinkről és felelősségünkről, s ezért „kudarcot vallunk a szeretet civilizációjának építésében”.
A 145. zsoltár után Péter apostol első leveléből olvastak fel két verset: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok” (1Pét 2,9–10). Ezután Máté evangéliumából következett az a rész, melyben Krisztus tanítványait a föld sójához hasonlítja (Mt 5,1–16).
Erdő Péter bíboros a só és a világosság szimbólumát helyezte szentbeszédének középpontjába. Jézus hallgatói számára a só a bölcsességet jelentette. Ez utal arra, hogy az a tanítás, melyet Jézus a tanítványainak adott, a legnagyobb bölcsesség. „Ez igazítja el az embert az életben. Tehát sóként kell jelen lennünk a világban, segítenünk kell, hogy Jézus mindenkit eligazító bölcsessége eljusson az emberekhez; ízt, értelmet adjon mindenki életének” – hangsúlyozta a főpásztor.
A sónak van egy másik jelentése is, hiszen sokáig úgy tartósították az élelmiszereket, hogy lesózták azokat. Az elrothadástól, az elpusztulástól óvta meg az ételt a só. A „ti vagytok a föld sója” mondás tehát beleilleszkedik egy olyan gondolatkörbe, amelyet másutt is megtalálunk a kinyilatkoztatásban. Ábrahám alkudozik az Úrral, aki ígéretet tesz: „Ha tíz igazat találok, megkímélem a várost.” „Egészen a XX. századig elő-előbukkan a hagyományban az a motívum, hogy erkölcsileg néhány igaz ember tartja a vállán a földet. Tapasztaljuk ezt akkor is, amikor egy munkahelyen csak a dolgozók egytized része ért a munkájához, és az ő fáradságukra épül az egész tevékenység” – emelte ki a bíboros.
„Krisztus tanítványainak kell lenniük a föld sójának. Nekik kell lenniük azoknak, akiknek a kedvéért – Krisztus érdemeire tekintettel – Isten megkegyelmez a világnak. »Ti vagytok a föld sója« – óriási felelősséget jelentő mondat ez. Olyan életet kell élnünk, hogy rajtunk ismerje fel Isten a világban jelen lévő Krisztust, és ezért szeretettel nézzen a világra, megkegyelmezzen neki.” Nekünk nem szabad kritikátlanul hasonulnunk a világhoz, mert akkor „a só ízét veszti”. „Krisztushoz kell hasonlítanunk egyre jobban, újra meg újra, minden gyöngeségünk ellenére, hogy mi adhassuk meg – az ő erejéből – azt, ami a világból hiányzik. Azt, ami a világot megőrzi a pusztulástól, és megtartja az üdvösség felé vezető úton.”
„Krisztus szavait a föld sójáról a tanítványok egész közösségéhez intézi. Nekünk, keresztényeknek közösen is tanúságot kell tennünk Krisztusról, aki azt mondja rólunk: »Legyenek mindnyájan egyek.« „A világnak szüksége van arra, hogy egyek legyünk. Így akar Isten általunk könyörülni a világon” – fejezte be szentbeszédét Erdő Péter bíboros.
Bogárdi Szabó István református püspök, zsinati elnök igehirdetésében Péter apostol levelét magyarázta. Péter apostol Ozeás próféta két gyermekére utal, akiknek neve: „Nincs irgalom” és „Nem népem”. A keresztények, ha betöltik feladatukat, Isten népe lesznek és irgalomra találhatnak. A keresztényüldözés, a nyugati világ cinizmusa önfeladásra csábít, de nekünk Isten nagy tetteiről kell tanúságot tennünk.
A reménység imái után a jelenlévők elimádkozták a miatyánkot. A kijáratnál elhelyezett nagy gyertyáról mindenki meggyújthatta a saját kisebb gyertyáját, és vihetett egy darabot abból a kenyérből, amely ezúttal a keresztény egységet is szimbolizálta. A hívek adományaikkal a Kárpátalján és a Kárpátokon túl élő keresztényeket segíthették.
