A gyógynövények költőinket is megihlették. Nemes Nagy Ágnes például a méltatlanul elfeledett kakukkfűről írt: „A kakukfüvet ismered? / Oly csepp, szelíd, gyengelila, / hogy észre sem veszi a réten / szinte senki emberfia. // De amikor leszáll az est, / mikor a mező szendereg, / s arra járnak az esti lepkék, / a fémesszürke szenderek, / nagy potrohukat, fejüket / befonja akkor, mint a fátyol / a kakukfű mézes szaga / s lebukfenceznek illatától.” E gyógynövényünk akár balkonládában is termeszthető, s igazán bízhatunk jó hatásában, hiszen már a mezopotámiaiak is ismerték, és Európában is jól bevált fertőtlenítőszerként a nagy pestisjárvány idején.
Az emberek kezdenek visszatérni a hagyományos gyógymódokhoz. Magyarország a tervek és a remények szerint hamarosan gyógynövény- nagyhatalom lesz, lehet. Minden adottságunk megvan ehhez, csak jobban át kell gondolni, meg kell szervezni a termesztést, a gyűjtést és a feldolgozást. A Gyógynövénykutató Intézet dolgozza ki azt a tervet, amely akár több tízezer embernek adhat munkát, legalább időszakosan, s amely révén a közeljövőben fellendülés várható e téren.
Addig is kertészkedjünk! Páratlan élmény a júniusban virágzó levendula illata, és érdemes elcsípni a fehér színű kamillavirág huncut mosolyát is, s azt a szinte láthatatlan mozdulatot, amellyel az arrafelé sündörgő cirmost meglegyinti.
