Együtthatók (Szűcs Édua)
A legtöbb dolgozó ember manapság több időt tölt a munkatársaival, mint a családtagjaival. Milyen okai lehetnek annak, hogy akadnak, akik nem élik meg harmonikusan a munkahelyükön töltött időt?
– A választott hivatás, a pálya az identitásunk egyik alappillére. Másképp fogalmazva: az, amivel foglalkozunk, meghatároz minket. Elég csak megkérnünk valakit, hogy mondjon magáról néhány szót. Nagy valószínűséggel az elsők között fogja megemlíteni, hogy mivel foglalkozik.
Függ a munkahelyi „boldogságunk” attól, hogy milyen szakterületen szereztünk diplomát?
– Ma számos új foglalkozás és munkakör van, amelyek tíz évvel ezelőtt még nem léteztek. Ezzel párhuzamosan jóval kevesebb az úgynevezett klasszikus szakma. Emiatt napjainkban a munkavállalók számára nehezebb a választás és az öndefiníció is. Korábban a pályaválasztás a kései serdülőkor feladata volt, és az emberek egy része arról a helyről ment nyugdíjba, ahol dolgozni kezdett. Ma ez egyáltalán nem jellemző.
Ezzel együtt azt mondhatjuk, hogy a többszöri munkahelyváltás nem jelent feltétlenül problémát, sőt, inkább „bátor válasz” a jelenkor egyik kihívására. Szerencsésnek mondható az, aki tud váltani, kellően rugalmas, és képes alkalmazkodni az adott körülményekhez.
Mi lehet az oka annak, hogy egyesek akár évtizedekig is olyan munkakörben dolgoznak, amelyet nem éreznek a sajátjuknak?
– Ez több okra vezethető vissza. Ilyen például az elköteleződési képesség hiánya, amely napjainkban általánosan jellemző probléma, és nemcsak a párkapcsolatok, hanem a hivatás terén is tapasztalható. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a körülményeket és a szükségleteket sem: nem vállalhat valaki munkát az ország másik felében, ha ennek az az ára, hogy el kell szakadnia a családjától. A nehéz váltás hátterében állhat önbizalomhiány vagy az ismeretlentől, a bizonytalanságtól való félelem is. Hozzá kell tennem, hogy az sem feltétlenül jó, ha valaki képtelen megmaradni egy helyen, és folyton váltogat.
Nemrégiben vita alakult ki a férfi és a női szerepekkel, illetve a nők munkavállalásával kapcsolatban. Ön szerint megvalósítható a munka és a család egyensúlya?
– Ha egy anya dolgozik, az előnyös lehet a családjára nézve. Ennek elsősorban az az oka, hogy a munka révén sokszínűbbé válhat a nő identitása: nemcsak az anyaság határozza meg a személyiségét, hanem más kérdések is foglalkoztatják. Ellentmondásosnak tűnhet, mégis igaz: ha egy anyának van hivatása, az felszabadító és példaértékű a gyerekek számára, hiszen ők abból is tanulnak, ahogyan az édesapjuk és az édesanyjuk a munkájára összpontosít, és sikereket ér el a maga területén. Az újszülöttek és a csecsemők esetében természetesen még nem, de az idősebb gyermekek mellett már megvalósítható, hogy az édesanya is munkát vállaljon. Ez a minta egyébként önállóságra és felelősségre is neveli a következő nemzedéket.
Milyen munkahelyi körülmények szükségesek ahhoz, hogy a munkavállalók jól érezzék magukat a munkavégzés során?
– A legtöbb munkáltató tudja, hogy ha a munkavállalók jól érzik magukat a munkahelyükön, akkor jobban teljesítenek. Már csak a pénzpiaci érdekek miatt is érdemes biztosítani a dolgozók számára mindazt, ami a jó teljesítményhez szükséges. Hogy mi minden tartozik ide, az természetesen függ a munka jellegétől, a munkavállalótól és a cégvezetéstől egyaránt. Nagyon fontos, hogy jól definiált legyen az elvégzendő feladat, a munkakör. Szükséges az is, hogy a munkavállalók megfelelő környezetben dolgozhassanak, és kielégítő legyen a munkavégzéshez szükséges tárgyi felszereltség. Érzékletes példa erre az egészségügy vagy az oktatás. Ki kell alakítani azt is, hogy mindenki a munkabírásának megfelelő mértékű feladatot lásson el, se kevesebbet, se többet ne bízzanak rá, mint amit elbír. Meg kell tudni teremteni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt is, ellenkező esetben a napi stressz elkerülhetetlen valamennyi érintett számára. A megfelelő jövedelem sem mellékes. A munkabérnek egyrészt elegendőnek kell lennie a létfenntartáshoz, másrészt a fizetés azt is kifejezi, hogy a társadalom mennyire értékeli az ember munkáját. S nem említettük még a munkahelyi kapcsolatok fontosságát és a légkör meghatározó szerepét. Nagyon hátráltató, ha a dolgozók pletykálkodnak, „fúrják” egymást. Ez ellen mindenki tehet, legalább annyival, hogy ő maga nem vesz részt a munkahelyi légkör mérgezésében.
Gyakran hallani, hogy az emberek a környezetet és a körülményeket okolják azért, mert nem érzik jól magukat az adott munkakörben, szerepben. Hol kezdődik az egyén felelőssége?
– Hazai körülmények között gyakran előfordul, hogy egy-egy munkahelyen nincsenek meg a szükséges tárgyi feltételek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy azt is tudatosítsuk, mi az, ami viszont megvan. Lényeges az is, hogy magyarországi viszonylatban értékeljük a lehetőségeinket. Az egészségügy példájánál maradva: nem érdemes svájci kórházakhoz hasonlítanunk a hazaiakat, mert az csak folyamatos frusztrációt fog eredményezni.
A pályájuk közepe táján járóknál gyakori, hogy megállapítják, mégsem oda jutottak, ahova szerettek volna.
– Az életút közepe felé teljesen természetes, ha az ember számot vet önmagával. Ettől függetlenül nem minden esetben válik jobbá az életünk attól, ha otthagyunk csapot, papot, és valami teljesen másba kezdünk. Persze ilyen eset is előfordulhat. Ahogy az is elképzelhető, hogy az adott személynek továbbra is ugyanazzal a munkaterülettel kell foglalkoznia, csak másképp, mint addig. Szükség lehet például a belső megújulásra. Nincs általános recept arra nézve, hogy ebben az időszakban merre érdemes továbbmenni a munka szempontjából. De mindenképpen hasznos visszatekinteni huszonéves korunkra, és megvonni a mérleget, hogy lássuk, mennyiben valósítottuk meg kezdeti elképzeléseinket, vágyainkat.
Nyugat-Európában bizonyos munkakörökben a dolgozóknak hétévenként lehetőségük van mással foglalkozni, mint korábban. Itthon mit tehetünk a kiégés ellen?
– A kiégés legjobb ellenszerei a csapatmunka, a rendszeres kikapcsolódás, a továbbképzések, valamint annak tudatosítása, miként lehet számomra a munkám értelmes időtöltés, az öröm forrása. Papp Miklós gondolatával élve: a munka által az ember részt vesz a teremtő tevékenységben. Fontos, hogy egy serdülő környezetében legyenek olyan emberek, családtagok, akik jókedvvel indulnak munkába. Ha egy gyerek azt tapasztalja, hogy a szülei számára a munka teher és sikertelenség, akkor nehezen fog tudni másképp hozzáállni a saját hivatásához. Jó, ha tudatosítjuk: hogy milyen lesz a jövő dolgozó nemzedéke, az attól is függ, mi hogyan állunk hozzá a munkához.
