Fotó: Merényi Zita
– Két éve nyílt meg új kiállítóhelyünk, az Apátsági Major Látogatóközpont a városban. Takács Imre művészettörténésszel azon gondolkodtunk, hogy a Szent Márton-évben milyen színvonalas kiállítást szervezhetnénk ide. Szembesülnünk kellett azzal, hogy magára valamit adó kulturális intézmény itthon nem tud méltó Szent Márton-kiállítást létrehozni, a Mártonnal kapcsolatos kvalitásos műtárgyakat ugyanis az ősszel Tours-ban nyíló nagy tárlatra viszik. Nem szerettünk volna valami szedett-vedett anyaggal előállni. Mivel Pannónia keresztény múltját eddig még nem mutatták be egységesen, arra gondoltunk, hogy ezt most Mártonhoz kötve megtehetnénk. Szent Márton kultuszának itthon két központja van: Szombathely (Savaria), a szülőváros, ahol a Márton-tudat a középkor óta – de igazán markánsan a XX. század elejétől – van jelen és Pannonhalma, ahol 1020 évre tekint vissza a sajátos-erőteljes Márton-tisztelet. A születési helyre vonatkozóan különösen a XIX. században folyt vetélkedés Szombathely és Pannonhalma között. Pannonhalmán egyébként a XII. század óta élt ez a hagyomány. A kiállítás koncepciója lehetőséget nyújtott arra, hogy ne egymással versengve, hanem karöltve beszéljünk Szent Mártonról, valamint erről a római provinciáról, ahol született. Megkerestük Szombathely polgármesterét, Puskás Tivadart és az egyházmegyét, aminek eredményeként létrejött a két helyszínre osztott – kronológiai rend szerint felépülő – kiállítás.
A Szent Márton-év hozadéka, hogy a kölcsönös nyitás eredményeképpen gyümölcsöző személyes és szakmai kapcsolat alakult ki Szombathellyel, ami a további együttműködés ígéretét is magában hordozza. A kiállítás kitalálása, formai megvalósítása mögött egy team áll: az ötlet Takács Imre művészettörténésztől származik, a pannonhalmi részének kurátora Vida Tivadar, a szombathelyié Tóth Endre. Szombathelyen az Iseum Savariense állandó kiállításának anyagába integrálták a Szent Márton koráról szóló részt, amely egységes – a pannonhalmiéval egyező – látványvilágával, belsőépítészeti megoldásaival különül el attól.
A két helyszín Szent Márton megosztott köpenyét is felidézi. Mártonra jellemző volt a kettősség: pogány származású és megtért Krisztus-követő, katona és keresztény, szerzetes és püspök… Savaria és Pannonhalma tanúságtétel azzal kapcsolatban, hogy amiről beszélünk, egymást kiegészítő, egymást kölcsönösen értelmező valóságok. E kettéosztottságban is a dialógus érdekes.
Ön szerint melyek voltak a szombathelyi anyag meglepetései, legérdekesebb tárgyai?
– A kiállítás harmadik egységében, IV. századi falazótéglákon keresztény ábrázolások is láthatók, az egyiken – a felirat tanúsága szerint – Ariust megjelenítő karcolat. A tunikás figura alatt ujjbehúzással készített kettős félkörív, a római agyagtéglák jellegzetessége. Vagyis egy ezerhatszáz évvel ezelőtt élt téglavető ujjnyomait őrizte meg ez a tárgy. Így találkozik a teológiatörténet, Szombathely múltja és egy konkrét ember élettörténete. A másik, számomra különösen izgalmas műtárgy a Salonából származó IV. századi, szigmaalakú asztallap (mensa) töredéke, szélén az apostolok figuráival, továbbá a Jónás-jelenettel. Pannonhalmán látható a „párja”, egy hasonló mensa frízének két összetartozó töredéke Jónás történetének ábrázolásával.
A Szent Márton-kiállítás pannonhalmi felére, „három fejezetére” különösen igaz, hogy apróságok tárháza. Olyan tárgyaké, amelyekhez érdemes egészen közel hajolni. Mit emelne ki a Templom és liturgia az ókeresztény Pannóniában című részből?
– A IV. század végén a római katonaság és adminisztráció elhagyja Pannóniát, és itt marad egy kézműves-, kereskedő-, földművesréteg, amelynek romanizált tagjai a népvándorlás különböző csoportjaival együtt a fallal körülvett városokba költöznek. Itt marad és tovább él a lakosság keresztény része és a kiépült egyházszervezet is. Írásos dokumentumok szólnak arról, hogy a déli zsinatokon, egyházi találkozókon fel-feltűnik egy-egy pannóniai püspök is. Az első kiállítási egységben e korszak építészeti és tárgyi emlékei láthatók. Ilyen a Székesfehérváron talált, de valószínűleg Aquincumból származó, V. századi faragott korlátpillér fent hal- és oktopusz-, lent növényminta-díszítéssel, középen Krisztus-monogrammal (sztaurogrammal). A tárlatnak ez a szeglete idézi meg a szekretáriumok, a templomhoz tartozó hivatali melléképületek tárgyi világát is: liturgikus edényekkel, csengőkkel, szűrővel, lámpafüggesztővel…
A következő fejezet: A kereszténység továbbélése a népvándorlás korában…
– Itt látható például egy olyan II–III. századi, apró, kereszt alakú bronzfibula, amely nem Pannóniában készült, hanem – feltehetően – itt vesztette el valaki. Aki megtalálta, a kislánya ruhájára tűzte a VI. században. A keresztény kultusz tárgyai gyakran amulettként kerültek át a népvándorlás kori népek használatába. A keresztény szimbólumok először bajelhárító szerepet kaptak körükben, csak később szolgáltak a hit kifejezéseként. A megmaradt és feltárt fém sírmellékletek az említett időszak összetettségére és a kereszténység erősödő hatására utalnak. Ruhán vagy ruha alatt viselt finom, szubtilis tárgyakról van szó, amelyekhez tényleg közel kell hajolni.
A Szent Márton-kiállítás utolsó része A barbár elit és a keresztény hitvilág találkozása.
– Míg a kiállítás előbb említett egysége a köznép keresztény sírleleteit láttatja, addig a harmadik rész már az elitről szól. Ennek „bevezetése” a Pannonhalmán megtalált aranykincs. Ez esetben nem sírmellékletekről van szó, hanem egy halotti áldozat maradványairól, amelyeket annak idején a tor alkalmával az emlékhelyen ástak el: kardhüvely- és lószerszám- aranyveretek, ostornyél aranyszalagja, íjmarkolatot borító lemez… A nemesfémből készült tárgyak az előkelő réteg jelentőségét, rangját reprezentálták. A birodalom szélén élő népek számára fontos volt a Rómával és Bizánccal való kapcsolat, ahogy Rómának és Bizáncnak is, hogy értékes ajándékokkal megbékítsék és maguk mellé állítsák a „barbárokat”. Az onnan érkező tárgyakat keresztény szimbólumokkal díszítették. A bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött nagyszentmiklósi lelet részét képező, Pannonhalmán most eredetiben látható, 9. számú, huszonkét karátos aranycsésze is Bizáncból származik. Az egyenlő szárú kereszt körüli feliratból kivehető „hydatos” (víz) szó a csésze liturgikus használatára és a keresztelésre utal.
A Szent Márton-év nem ér véget Pannonhalmán. Melyek lesznek a második félév legfontosabb eseményei?
— Két fókuszpontunk a közösségépítés és a kulturális párbeszéd. Idén – egy év kihagyás után –, augusztus 26. és 28. között újra megrendezzük az Arcus Temporum művészeti fesztivált. Mottója ugyanaz, mint az emlékévé, az első János-levélből vett gondolat: „Közösségben vagyunk.” Ahogy Márton látta a világot, aki a koldussal, a pogányokkal, a püspökökkel és a császárral „azonos szemmagasságban” tárgyalt. Vagyis nem leereszkedésről vagy odahajlásról van szó, hanem egyenlő felek párbeszédéről. A közösségépítés alkalmain mi, keresztények Márton mintájára, tőle tanulva erősítjük meg elköteleződésünket. A kulturális párbeszéd többek között ott lehet fontos, ahol még nincs meg közöttünk a párbeszéd. A művészet az a platform, ahol az egyháziak, a hívők és a nem hívők egyaránt otthon érezhetik magukat. Úgy látom, hogy az egyház nyelvhasználatával, gondolkodásmódjával, hagyományaival sok esetben elidegenítette az embereket. Márton a példa számunkra, aki a nem hívőkkel, a pogányokkal is kereste a közösséget, és emberi módon, irgalmassággal tudott közeledni hozzájuk. A kultúra az a terep, ahol nekem, kereszténynek és a nem keresztény körből érkező másik embernek is alakulnia kell. A művészi alkotás befogadása során együtt küzdünk a megértésért, aztán e megértésért folytatott közös „szenvedés” rokonít és tesz harcostársakká bennünket.
A korábban kidolgozott fesztiváltematika szerint az „időív” egy klasszikus komponistát egy kortárssal köt össze. Joseph Haydn mellé viszont idén hat „modern” szerző társul: Kurtág György, Morton Feldman, Steve Reich, Ligeti György, Olivier Messiaen és David Lang. Hogyan áll össze a program?
– A kilencvenéves Kurtág György itt lesz velünk. Zenéjével, valamint egy olyan exkluzív filmrészleten keresztül, amely a zártkörű születésnapi rendezvényén készült a BMC-ben. Szent Márton évében a spiritualitás a hívó szó, ami az említett kapcsolatot megteremti. A monostorban és környezetében bármilyen zene szól is, az mindig kap valamiféle spirituális többletet. Közös tapasztalat, hogy itt mindig történik valami az ember lelkében. Számomra nagyon fontos és inspiratív a két művészeti vezetővel, Keller Andrással és Rácz Zoltánnal való párbeszéd, együtt gondolkodás és együttműködés. Az Arcus Temporum fesztiválnak hagyományosan négy ága volt: zene, színház, film, képzőművészet. A kiállítás adott. Idén a színházat és a filmet még nem hozzuk vissza, helyettük viszont Márton „ereklyéje felett” a szerzetesi imádságot és a bencés spiritualitás egyéb programjait kínáljuk. Ezek közé tartozik a gyógyító monostor a gyógynövényekkel, a labirintusjárás, az önmagunkkal való azonosság megtapasztalása, a Szent Márton pannonhalmi emlékeit érintő séta és a XII. századtól napjainkig alakuló-változó bazilika rejtett összefüggéseinek, „diakrón és szinkron mozgásainak” megismertetése. Bizonyára különleges módon hat majd itt Haydn oratóriuma, A teremtés, ahogy Ligeti György Lux Aeterna című, tizenhat szólamú kórusműve is liturgikus kontextusban, a napközi imaóra keretébe foglalva. Ahogy a bazilika szimbólumrendszere nyugatról keletre, a keresztelőkúttól – a teremtés és a bűnbeesés ábrázolásától – a fényig, a mennyei Jeruzsálemig vezet, úgy visznek végig a zenei programok is a teremtéstől a lux aeternáig. Péntektől vasárnapig.
Májusban adták át az apátság új, multifunkcionális „koncerttermét”…
– A gimnázium tornatermét alakítottuk át. Építészeti szempontból, akusztikáját, kvalitását tekintve mondhatjuk, hogy a „kis Müpa” lett. Jelenleg hazánk egyik legjobb kamaraterme. Nagyon komoly hangversenyhelyszín az apátságban. Itt kerül majd sor Presser Gábor és Szakcsi Lakatos Béla éjszakai koncertjére is.
Nézzük az őszi programokat!
– Szent Márton szellemisége ökumenikus párbeszédre is szólít minket. Kicsit előretekintve 2017-re, a reformáció ötszázadik évfordulójára készülve szervezzük meg a taizéi találkozót és tanulmányi napot, amely szeptember 23-án és 24-én lesz. A taizéi közösség a gyakorlatban, a szerzetesség szintjén éli meg az ökumenét. Ezer fiatalt várunk Pannonhalmára szeptember 24-ére. Nagy fantáziát látok ebben a találkozóban, amelyre Alois testvér hat szerzetestársával érkezik. Örömmel jegyzem meg, hogy minden nyugat-dunántúli püspök és egyházi közösség a program mögé állt, katolikusok, reformátusok és evangélikusok egyaránt.
Október 14-én és 15-én az ökumenikus konferencia két helyszíne Pannonhalma és Bakonybél.
– Témája pedig a megszentelődés. Komoly tudományos párbeszédre számítok. Olyan vendégelőadókat várunk, mint Andrea Grillo katolikus teológus Rómából, Fadi Imad szír szerzetes, Béres Tamás evangélikus teológus, Steinbach József református püspök… Ezt követően, a hónap végén – Mint élő kövek mottóval –, október 27-től 30-ig tartjuk meg a Szent Márton oltalma alatt álló Kárpát-medencei közösségek találkozóját is, amelyet a Háló mozgalommal közösen szervezünk.
A kettős Szent Márton-kiállítás katalógusán túl milyen „kézzelfogható” emlék marad meg az idei ünnepi esztendőből?
– Három – tudományos szempontból is jelentős – könyvet emelnék ki. Kiadtuk Sulpicius Severus Szent Márton életéről szóló munkáinak első teljes magyar fordítását. November 11-én, Márton ünnepére jelenik meg az ELTE-vel közösen szervezett konferenciánk szerkesztett anyaga. A „leglátványosabb” vállalkozás azonban a Széchényi Könyvtárban őrzött Ernst-kódex fakszimile kiadása. Ez a XII. század végén, valószínűleg a pannonhalmi scriptoriumban másolt kézirat Szent István kis- és nagylegendájának legkorábbi változatát, valamint Sulpicius Severus Szent Márton-írásait tartalmazza. A fakszimilét és a hozzá kapcsolódó kísérőkötetet szeptember 28-án mutatjuk be a pannonhalmi főkönyvtár dísztermében, ahol jelenleg az eredeti Ernst-kódex is megtekinthető.
Önnek mit jelent a Márton-év, és mi lehet a folytatása?
– Tudományos szempontból maradok a IV. század végi szerzetességnél. Sulpicius Severus sok inspirációt kapott kortársától, barátjától, Nolai Paulinustól. Az ő rendívül izgalmas, magas színvonalú leveleinek fordításába kezdtem, ami hosszabb távú feladatom. Pannonhalma Szent Márton monostora marad az ünnepi év elteltével is. Idén megtapasztalhattuk, hogy mit jelent Márton oltalma alatt élni. Egyszer csak itt volt, megjelent köztünk. A generációnk jobban megismerhette összetett személyiségét és a hozzá kapcsolódó bonyolult hagyományt. Mi pedig továbbvisszük… Ami igazán fontos hozadék: Mártonon keresztül a kereszténységünk jobb megértése és elmélyítése itt, Pannonhalmán, a „találkozások hegyén”.
