Fotó: Somogyi András
A szentségimádás csöndjében Jézus maga alakítja szívünket, formálja bensőnket. Sokan vannak azonban, akik számára szokatlan, idegen az a helyzet, hogy ott üljenek a monstrancia előtt és… Tényleg, mit is kell ott csinálni? Imádkozni kell? De hogyan? A magam szavaival, vagy imádságokat kell mondani? És ha nem jut eszembe semmi? Vagy épp annyi gondolat kavarog a fejemben, hogy azokat otthon is át tudom gondolni, fölösleges elmenni a templomig? Ha pedig csak tétlenül ülök, az nem elvesztegetett idő? Ráadásul, ha meghallom, hogy szentségimádás, gyerekkoromból a végtelennek tűnő unatkozás ideje jut eszembe.
Ez a vívódás sokak lelkében jelen van. Talán sosem volt még lehetőségük mindezt megfogalmazni, kimondani, és még kevésbé megkeresni a válaszokat, ráakadni a megoldásra. Mert ugyanakkor vannak a látókörünkben olyanok is, akik alig várják, hogy betérhessenek a templomba, akkor is, ha nincs mise. Boldogan iratkoznak föl egy-egy órára, ha szentségimádást szerveznek a plébánián. Látszik rajtuk a derű, a békesség, a „kisimultság”, amikor hazaindulnak. Hogy csinálják? Mi történik velük?
A nem istenhívő emberek is keresik a „felülről”, „nagyobb erőktől”, a kozmoszból, a természetből, a külső energiákból való töltődés lehetőségét. A szomjukat sokféle módon próbálják csillapítani, de olykor elmennek a forrás mellett. Az adorációs iskola számukra is döbbenetes felfedezést kínál.
Aki pedig már régen fölfedezte a szentségimádás nagy lehetőségét, annak ez a decemberig tartó sorozat újabb mélységeket tár föl az Istennel való együttlétben. Hiszen az adorációs iskola célja nem más, mint személyes, bensőséges kapcsolatba kerülni és maradni Jézus Krisztussal, aki feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, szenvedélyes szerelemmel szeret külön-külön mindegyikünket, és alig várja, hogy viszontszeressük.
Egy ének után rövid előadásban szempontokat kapunk, melyek segítenek abban, hogy az Oltáriszentség kitétele után teljes valónkat átengedjük annak, aki valóságosan jelen van a számunkra.
Az első városmajori adorációs iskola mintegy félezer érdeklődővel indult. Sokan mások azonban – főleg vidéken élők – úgy érzik, lemaradnak erről a lehetőségről, ami pedig nagyon sokat jelentene számukra a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés első évében, amely a személyes istenkapcsolatunk elmélyítésére szolgál. Épp ezért a szervező Emmánuel közösség nemcsak megismétli a tizenkét alkalmas sorozatot a jövő év elejétől a fővárosban (ezúttal nem a budai, hanem a pesti oldalon, a Szent Margit-templomban), hanem videóra is rögzíti az előadásokat. Ha később egy plébános, egy közösségvezető, egy lelkes világi megszervezi, hogy az ő templomukban is összejöjjenek azok, akik vágyódnak arra, hogy Jézus jelenlétében időzzenek, és van pap, diakónus vagy erre jogosult plébániai munkatárs, aki kihelyezi az Oltáriszentséget, akkor a felvételek felhasználásával már indulhat is a szentségimádás iskolája.
Az egyén és a közösség megújulásához vezető minden forrásunk belőle fakad! Az Egyház történetében számos esetben láttuk, hogy amikor már semmi remény nem látszott arra, hogy a keresztény hit erőre kapjon, föllángoljon, akkor a hűséges, kitartó szentségimádás gyümölcseként csodák történtek.
2018 elejétől az Emmánuel közösség szívesen bocsátja mások rendelkezésére az adorációs iskola anyagát, és addig is vár minden érdeklődőt A szentségimádás iskolájába, hétfő esténként 18 órától, a városmajori Jézus Szíve-templomba. Regisztrálni a http://www.iec2020.hu/ador/ weboldalon lehet.
Forrás és fotó: NEK Média
