Fotó: Lambert Attila
Zsúfolásig megtelt a Szent Márton-székesegyház, kezdődik az ünnepélyes bevonulás. Arany miseruhában mintegy százhúsz pap és szerzetes vonul a padsorok között; Ukrajnából, Oroszországból, Lengyel- és Magyarországról, Szlovákiából érkeztek. Mögöttük püspökök haladnak, a menet végén pedig Ukrajna apostoli nunciusa, Claudio Gugerotti érsek, a főszentelő; Mieczysław Mokrzycki lembergi (Lviv/ Lwów) érsek és Majnek Antal OFM munkácsi püspök, a társszentelők, illetve Lucsok Péter Miklós OP, a püspökjelölt.
Magyarországról Ternyák Csaba egri érsek, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Szocska Ábel nyíregyházi görögkatolikus püspök van jelen az eseményen, valamint Erdélyből Schönberger Jenő szatmári püspök. Itt vannak továbbá a ferences atyák és testvérek, akik a rend kárpátaljai missziójában szolgáltak és szolgálnak. A misén a szentelendővel együtt ünnepelnek családtagjai, rokonai, köztük édesanyja és unokahúga is.
Lucsok Péter Miklós személyében több nyelven beszélő lelkipásztort kap az egyházmegye, melynek legfőbb sajátosságai közé tartozik a soknyelvűsége. A szentelés liturgiája is ezt tükrözi. A szertartás fő nyelve a latin, de feltűnik benne az ukrán, a magyar, a szlovák és az olasz is. Az énekek az ukrán–magyar vegyes kórus előadásában hangzanak el.
A jelen lévő híveket Pogány István plébános köszönti. Az első olvasmányt Miklós atya unokahúga olvassa fel; Izajás könyvéből halljuk a Jó Pásztor érkezéséről szóló, vigasztaló jövendölést. A második olvasmányt a szentelendő választotta a Timóteusnak írt második levélből. „Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál” – hangzanak az olvasmány szavai, melyek Miklós atya hitvallását közvetítik. Az evangéliumi részlet a jól ismert példabeszéd a száz juh közül elcsatangoló egyről. Ez lesz a hamarosan következő homília egyik alapgondolata is.
Ezután kezdődik a szentelés szertartása. Három nyelven – latinul, ukránul és magyarul – olvassák föl a Ferenc pápa által küldött kinevezési dokumentumot.
„Egész Ukrajnában kerestünk téged, és végre megtaláltunk – köszönti Gugerotti érsek, a szentmise szónoka Lucsok Péter Miklóst. – Nagy ajándék vagy nekünk, az Egyháznak; ezt jelzi az is, hogy a szertartásra megtelt a templom. Isten küldött az ukrán néphez és minden itt élő néphez, amely biztatásra vár. Kárpátalján ez a sokszínűség gazdagság, akkor is, ha ezt akár századokon át sem vesszük észre” – mondja a főszentelő, majd Izajás nyomán a jó pásztor küldetéséről beszél.
„Szenvedtél, és megtanultál járni a sötétben. Az a küldetésed, hogy megfogd embertársaid kezét, és így ők is utat találjanak a sötétben. Azáltal tudod megtenni ezt, ha felmutatod nekik Isten dicsőségét, mely nem valahol a távolban van, hanem itt, az emberekhez elérhető közelségben.” A nuncius ezután az evangéliumi példázat nyomán arra kéri a híveket, nézzék fordítva a történetet, és gondoljanak most arra, hogy nem a pásztor veszítette el a bárányt, hanem a bárány tévelyedett el, és szakadt el a nyájtól.
– Elszakadni azt jelenti, hogy elveszítjük az irányt, összezavarodunk, hibákat követünk el. A pásztor feladata, hogy keresse az elveszettet, a bárányt, aki nem kicsi és kedves, hanem bepiszkolódott, makacsul tévelygő. De a pásztor nem hagyhatja sorsára őt, mert az Atya nem akarja, hogy akár csak egyetlenegy is elvesszen a nyájból – hangsúlyozza a szónok. Emellett arra figyelmezteti a szentelendőt, a kilencvenkilencről is gondoskodnia kell. „Nehéz lesz ez a szolgálat. Rád bízzuk ezt a népet. Érezd, hol van fájdalom, nyomorúság, megaláztatás, és ott mutasd fel Krisztust.”
A szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódik, amely magyarul hangzik el. Miközben a hívek térdre ereszkednek, a szentelendő a földön fekve imádkozik.
A jelen lévő püspökök kézrátétele után elhangzik a felszentelőima, majd Claudio Gugerotti olajjal keni meg a szentelendő fejét. Lucsok Péter Miklós ezután átveszi az evangéliumoskönyvet és a főpapi jelvényeket: a püspöki gyűrűt, a mitrát – püspöksüveget – és a pásztorbotot. Az új munkácsi segédpüspököt békecsókkal köszönti a főszentelő, a társszentelők, majd valamennyi püspöktársa.
A szertartás az Eucharisztia liturgiájával folytatódik, a szentmise végén pedig fölhangzik a Te Deum, miközben az új segédpüspök a főpásztor, Majnek Antal kíséretében végigvonul a főhajón, áldást osztva.
A köszönet szavai következnek. Majnek Antal arról beszél, hogy Lucsok Péter Miklós a megújulás lehetőségét jelenti az egyházmegyének. Isten ajándéka ő, amiért egy éven át imádkoztak és böjtöltek a lelkipásztorok és a hívek. Az imádság éve éppen akkor ért véget, amikor Ferenc pápa kihirdette a segédpüspök kinevezését.
Lucsok Miklós püspök először ukránul köszönti a híveket, majd magyarul, lengyelül és szlovákul is szól a közösséghez. A jelmondatában középpontba állított irgalmasság fontosságát hangsúlyozza. „Isten irgalmas, és minket is erre tanít Jézus. Térdet hajtok előtte, és megnyitom a szívemet Isten irgalmasságának.” Püspöktársaihoz fordulva a következőket mondja: „Tanulni akarok Jézustól és tőletek, akiket Isten elém helyezett. Tanulni akarom, hogyan kell jó pásztorként élni.” Az újonnan szentelt segédpüspök magyarul köszönti családját és rokonságát: „Köszönöm a szereteteteket. Amióta a szerzetesség és a papság útjára léptem, és azon járok, mindig mellettem álltatok. Hiszem és tudom, hogy kísértek engem ezen a nem könnyű apostoli úton.” Miklós atya ezután ígéretet tesz a munkácsi magyaroknak: „Huszonöt éven át, amíg tanultam és más országokban szolgáltam, alig használtam a magyar nyelvet, az anyanyelvemet. Most remélem, gyorsan belejövök újra, addig pedig kérem megértéseteket.” Köszönetet mond minden jelenlévőnek azért, hogy nyitottsággal és szeretettel fogadták. „Kedves pap testvéreim Munkácsról és az egész egyházmegyéből! Legyünk egységben a Szentlélekkel és Jézus kegyelmében!” – kéri a jelen lévő főpásztorokat, papokat és szerzeteseket.
Ezután Claudio Gugerotti érsek köszönetet mond Majnek Antal püspöki szolgálatának huszonnégy évéért és azért a „csodálatos példáért”, amit az itt élőknek nyújt.
A szentelés hosszú szertartása után a munkácsi Szent Erzsébet Karitász szeretetvendégséggel várja a templomkertben az ünnep résztvevőit. A templomban pedig hosszú sor kígyózik: az új segédpüspököt köszöntik a korábbi szolgálati helyeiről tömegesen érkezett hívek.
*
Lucsok Péter Miklós 1974. március 26-án született Munkácson. 1994-ben lépett be Szent Domonkos rendjébe. Teológiai végzettségét Krakkóban szerezte meg. 2003. június 24-én Munkácson szentelte pappá Majnek Antal püspök. 2003 és 2010 között Szentpéterváron szolgált, ahol plébániai és ifjúságpasztorációval foglalkozott. 2010 és 2016 között a lembergi domonkos közösségben szintén a fiatalok lelkipásztori ellátását végezte. 2011 és 2013 között a szemináriumi oktatók iskolájában, a szalvatoriánusok lelkigondozási központjában tanult, Krakkóban. 2015-ben, tanulmányai elvégzése után alapszintű tanácsadói tanúsítványt szerzett pozitív pszichoterápiából. 2017 és 2019 között egyéni és csoportos konzultációval foglalkozott, emellett pedig családi tanácsadást tanult. 2016-tól 2018-ig Hmelnickijben szolgált a Krisztus Király Plébánián. 2018 óta a lembergi közösség elöljárója, a domonkos lelkipásztori központ adminisztrátora, a lembergi esperesi hivatal lelkiatyja.
