Téli madárvendégek

Közülük többen akár a földrész legdélibb csücskéig is eljuthatnak. Ez a távolság Magyarországtól számítva kereken tízezer kilométer. Hihetetlen teljesítmény például egy alig 20 grammos füsti fecskétől, amelynek persze hazafelé még egyszer meg kell tennie ugyanezt az utat. Délre költözött madaraink helyére minden évben vendégek érkeznek észak felől, kirándulásaink során a legkülönbözőbb élőhelyeken találkozhatunk velük. A Kiskunság vagy a Tiszántúl nagy legelőit járva elénk kerülhet például a gatyás ölyv. Akkora, mint a jól ismert egerészölyv, de a feje fehéres, farkának tövi része fehér, csűdje pedig az egerészölyvével ellentétben egészen az ujjakig tollas, gatyás. Tundrás hazájában a lemmingeket tizedeli, nálunk a mezei pockokat pusztítja. Egy másik, ugyancsak a tundrák felől érkező ragadozó a kis sólyom. A vörös vércsénél kisebb, hegyes szárnyaival gyorsan repül, és apró madarakra, verebekre, kenderikékre, sármányokra vadászik.
Nem olyan messziről, csak a felvidéki nagy fenyvesekből érkezi a barna színű, fehér pettyekkel tarkállt fenyőszajkó. Az osztrák Alpokban vagy Erdélyben biztosan sokan látták már. Általában csak néhány példány jön hozzánk októberben, idén viszont egy kis invázió van, érdemes figyelni rá. Hangja éppen olyan hangos és recsegő, mint a szajkóé.
Néhány párban ugyan költ nálunk, de szintén a szomszédos nagy lucosokból érkezik hozzánk ősszel a süvöltő. Vaskos fekete csőrével és piros alsótestével a hím nagyon szép madár, a tojó egyszerű színezetű, a háta mindkettőnek fehér. Bizalmas madarak, amíg például a juharfa termését morzsolgatják, viszonylag közelről megcsodálhatók.
Aki télen eteti a madarakat, az a rendszeres vendégek, cinegék, zöldikék, verebek között megismerkedhet a magas észak felől ide látogató fenyőpintyekkel. A mi erdei pintyünk fajtársa, narancsos színű melléről könnyű felismerni. Amikor elröppen az etetőről, fehér háta tűnik fel.
Bár kis számban fészkel nálunk, minden télen óriási csapatokban mozog a fenyőrigó. Felbukkan a városokban is, Budapest utcáin az ostorfa bogyóit fogyasztja. Jellemző sűrűn hallatott „sak-sak” hangja. A fenyőrigók közé gyakran keverednek az északról idelátogató szőlőrigók. Kisebbek a fekete rigónál, feltűnő fehér szemöldöksávjuk és jellemzőek élénk rozsdaszínű lágyéktollaik.
Aki a jégmezős Balaton partján vagy a Duna mentén sétál, jó néhány északi vendéggel találkozhat. Ezek megfigyeléséhez azonban többnyire távcső szükséges. A kis bukó gácsérja fehér alapon feketével tarkállt testével egyike a legszebb vízimadaraknak. Rokona, a nagy bukó zöldes fényű fekete fejével, piros, kampós végű csőrével és lazacszínű oldalával tűnik fel. A Balatonon és a Dunán, például a szobi révnél vagy a visegrádi szakaszon találkozhatunk még jó néhány egyéb, csak télen látható fajjal, például jeges és fütyülős récével, fekete és füstös récével, valamint búvárokkal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..