Fotó: Végerbauer Richárd
A VIII. században alapított templom és a mellette lévő épület, amely jelenleg a Pápai Szent Kereszt Egyetem székhelye, sok szállal kötődik a magyarsághoz. 1574-től a XVIII. század végéig a jezsuiták vezette Collegium Germanicum et Hungaricum működött ott. Akik az intézményben tanultak, később a hazai egyházi megújulás vezéralakjai lettek.
A szentmisét Szentmártoni Mihály jezsuita, az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság elnöke mutatta be. Homíliájában kiemelte, egy diáknak háromszor illik hálát adnia minden sikeréért és sikertelenségéért, amelyekkel a gondviselés tanítja: először ősszel, amikor kezdetét veszi az akadémiai év, ezt követően karácsony tájékán, amikor évközi mérleget von, majd zárásul a tanév végén.
A szentmisén részt vett az intézetben szolgálatot teljesítő négy munkatárs is, Tóth Tamás pápai káplán, rektor és az ösztöndíjasok mellett koncelebrált az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság másik tagja, Kovács Gergely pápai káplán is.
A Pápai Magyar Intézetnek ebben az évben öt állandó növendéke volt: Ádám Miklós (Esztergom–budapesti főegyházmegye) biblikumot, Kaposi Gábor (Győr) patrisztikus teológiát, Molnár János (Szombathely) erkölcsteológiát, Nagy Csaba (Debrecen–Nyíregyháza) házasság- és családteológiát, valamint Végerbauer Richárd (Győr) biblikus teológiát tanult.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán ebben az akadémiai évben lehetőség nyílt arra is, hogy kutatói ösztöndíjjal egy-két hónapot töltsenek az intézményben teológiai tanárok, illetve papok, így Artner Péter (Eger), Baán István (Hajdúdorog), Berkes László (Eger), Gánicz Endre (Nyíregyháza), Gyurkovics Miklós (Kassai Eparchia), Racs Csaba (Eger), Obbágy László (Nyíregyháza) és Törő András (Debrecen–Nyíregyháza) erősítették a ház közösségét. Ők doktorátusuk elkészítése vagy más kutatási projektjeik miatt tartózkodtak Rómában.
Forrás: Pápai Magyar Intézet
