A héricsek a boglárkafélék családjába tartoznak, és hazánkban a tavaszin kívül a nyári, az őszi és a lángoló hérics is megtalálható. A tavaszi héricset kaporrózsának is nevezik, utalva a sallangos, keskeny szálú levelekre.
A meszes, sziklás talajokon tenyésző növény a sziklakertek ékessége. Már enyhe februárokon kinyílhat. A harminc-ötven centiméteres, elágazó szárú évelő növény csinos, gömb alakú mini bokor rá fejlődik. Először a virágok jelennek meg, amelyek sárga szirmai csillámlanak a napsütésben, ezután fejlődik ki a fűzöld, mutatós levélzet. A hérics a sárga szín több árnyalatát vonultatja fel, ehhez jönnek még a porzók és a bibék ugyancsak sárga színfoltjai.
A tavaszi hérics sovány, tápanyagban szegény földdel is megelégszik, a fontos csupán az, hogy a föld meszes kémhatású legyen, ezért sziklakertben mészkő közelébe kell ültetni. Ebből a csapadék hatására kioldódó mész eljut a hérics gyökereihez. Azért is ajánlott inkább sziklakertbe, mint kerti ágyásba ültetni, mert a csapadéknak könnyen el kell távoznia, nem keletkezhet a növény körül pangó víz. Az évelő héricsek akkor virágoznak dúsan, ha néhány évig nem bolygatják, hanem a beültetett helyen hagyják. Négy-öt év elteltével, amikor a tő besűrűsödött, szét lehet osztani a föld alatt fejlődő vaskos gyökértörzset, és a sziklakert más részeire elültetni. Magvetéssel is szaporítható, ám ahhoz, hogy virágozzék, legalább négy-öt évnek kell eltelnie.
Védett növény, eredeti élőhelyéről tilos kiásni! Kertészetekben lehet kapni magról nevelt palántákat, illetve a magjait is kínálják nagyobb választékú vetőmagboltokban.
