Tanúságtevő sorsdöntő pillanatokban
Fotó: Merényi Zita

 

Musits Antal plébános köszöntőjében arra kérte a főpásztort, hogy emlékezzen meg a tíz esztendővel ezelőtt oltárra emelt boldog égi születésnapjáról a tiszteletére fölszentelt templomban. Egyúttal kérte a híveket, hogy a szentmisén imádkozzanak Tiszteletreméltó Mindszenty József boldoggá avatásáért is.
A liturgia elején Erdő Péter bíboros arra hívta fel a figyelmet, hogy bátran kérhetjük Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárását. Hozzátette: az imameghallgatásokat jelentsék a hívek az egyházmegyei hatóságnak, hiszen azokat kivizsgálásra elküldik a Vatikánba, s ha igazolást nyerne egy csoda, Meszlényi Zoltánt előbb-utóbb a szentek sorában tisztelhetnénk. Boldog Meszlényi Zoltán és Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros kapcsolatáról is beszélt a főpásztor. Mint mondta, Zoltán püspök Mindszenty bíboros segédpüspöke volt, és szolgálatát elkötelezetten végezte. A bíboros letartóztatása után a székeskáptalan döntésének értelmében Meszlényi Zoltán lett az egyházmegye helynöke.
Homíliájában Erdő Péter bíboros az aznapi evangéliumi szakaszra utalt: „Nem ti beszéltek, hanem Atyátok lelke szól belőletek!” – ezt hallottuk a mai evangéliumban. A jézusi mondás pedig jövendölésként hangzik el követői számára, akiket majd Krisztus miatt hurcolnak el és állítanak bíróság elé. Számukra szól az ígéret, hogy abban az órában megadatik majd nekik, mit is mondjanak. A tanúságtétel sorsdöntő pillanataiban nem mindig a bíróság előtt kell megvallanunk a hitünket. Boldog Meszlényi Zoltánt nem is állították bíróság elé, egyszerűen csak elhurcolták. A döntő pillanat számára 1950. június 17-én, valamikor a déli órákban érkezett el. Ekkor a káptalan őt választotta helynöknek, Mindszenty bíboros akadályoztatása miatt. Ő pedig ezekkel a szavakkal vállalta el a tisztséget: „Én elvállalom, azzal a megjegyzéssel: »sicut ovis ad occisionem ductus«, vagyis »mint a leölésre szánt bárány«. Számára ezek voltak a tanúságtétel szavai. Tudta, hogy a sztálinista üldözés légkörében az életével fizethet hűséges helytállásáért. Ezzel váltotta valóra a püspökké szentelésekor választott jelmondatát: „Fidenter ac fideliter” (bizalommal és hűséggel).
A bizalom vezette Boldog Meszlényi Zoltán püspököt, és erre a bizalomra van szükségünk ma is. Mert joggal aggódunk természeti környezetünk pusztulása és az emberiséget tépázó önzés, kegyetlenség, fegyveres erőszak meg-megújuló hullámai miatt. Érezhetünk keserűséget a megtévesztés, az indulatok manipulálása, az egész népeket, nemzeteket, embercsoportokat vagy akár az Egyházat érő negatív hangulatkeltés láttán. Döbbenten fedezhetjük fel az információk és a képek zűrzavarában, hogy gyakran már nem is keressük, mi az igaz, hanem csak az érdekesre és a kényelmesre vágyunk. Nehezen tudjuk összeszedni magunkat annyira, hogy értelmesen gondolkodjunk vagy világosan beszéljünk, pedig ezen a hangzavaron túllépve nekünk is Krisztushoz kell fordulnunk, a mindenható királyhoz. Szenvedésében és halálában ő lett a megoldás. Az ő feltámadásán alapul Istenbe vetett bizalmunk, mert mindig az övé az utolsó szó. Ő pedig maga az igazság és a szeretet. Kérjük Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök közbenjárását, hogy plébániáink élete megújuljon, hogy komolyan vegyük missziós küldetésünket – zárta szentbeszédét Erdő Péter bíboros.
A szentmise végén a következő könyörgést mondták el a hívek, Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárását kérve: „Mindenható, örök Isten! Te megadtad Boldog Zoltán vértanú püspöknek, hogy beléd vetett bizalommal hűségesen végezze szolgálatát. Kérünk, tekints szenvedésekben bővelkedő, áldozatos életére, és amint ő egykor szavával és példájával a rábízottak segítségére volt, úgy most mi is érezzük hatékony közbenjárását.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..