Az Alszeghy Zoltán SJ és Maurizio Flick SJ által jegyzett első tanulmány a dogma fejlődésére összpontosít. A teológusok gyakran vizsgálat alá vesznek olyan álláspontokat, melyeket előttük egyhangúlag elfogadtak. A kutatások során az is egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a dogmáknak is történetük, történelmük van. Az ötvenes évekre kialakult egyik álláspont úgy tartotta, hogy a dogma fejlődése annak egyre jobb megismerését jelenti. A másik meggondolás szerint a dogmafejlődés az egyház kegyelmi életével van összefüggésben.
Azt, hogy hogyan jön létre az időben egy dogma, a Szűz Mária mennybevételéről szóló tanításon keresztül szemlélteti a két jezsuita teológus. A megértés emberi alapélményét és a skolasztikus megfelelésen alapuló érvelést segítségül hívva mutatják be, hogy egy, a Szentírásból közvetlenül nem levezethető tan hogyan válhat mégis később dogmává.
A dogmafejlődésnek nemcsak hegyei, de völgyei is vannak. Az elhomályosulások azonban csak időlegesek, melyek az előrehaladást végérvényesen nem tudják megakadályozni. Az is fontos megállapítás, hogy a történetiség nem azt jelenti, hogy más történelmi körülmények között más dogmák születtek volna.
Vajon vége lesz egyszer a dogmafejlődésnek? Bátran mondhatjuk, hogy nem. Mindig van tovább, hiszen a keresztény tanítás – csakúgy, mint Isten – nem meríthető ki maradéktalanul az emberi elme számára.
A könyv három tanulmányt foglal magában, melyeket a szerkesztők keletkezésük sorrendjében vettek fel a kötetbe. Érdemes azonban Luis F. Ladaria SJ a dogma mibenlétéről szóló írásával kezdeni, majd a Nemzetközi Teológiai Bizottság dogmaértelmezést megvilágosító írásával folytatni, a két neves szerzőnek a dogmafejlődés témáját tárgyaló tanulmányát pedig a végére hagyni.
(Dogmafejlődés, dogmaértelmezés. Szerk.: Tőzsér Endre Sch.P és Várnai Jakab OFM. L’Harmattan Kiadó – Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány, 2012)