Fotó: Merényi Zita
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottsága, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) és az utóbbi által felkért témafelelős szerzetesrend együttműködésével megvalósult nagymarosi találkozó reggeli imával kezdődött, amelyet a domonkos nővérek vezettek a Boanergész zenekarral közösen. A szerzetesi zsolozsmával záruló imaalkalmon elhangzó fohász, „Uram, mutasd meg az utat, amin járnom kell!”, már a főelőadás gondolatvilágába vezette be a jelenlévőket, akik hazai egyházmegyékből, valamint a Felvidékről, Kárpátaljáról, a Délvidékről és Erdélyből érkeztek Nagymarosra.
Dobszay Benedek OFM napindító gondolatai összekapcsolták a tavaly őszi találkozó témáját (teremtésvédelem, irgalmasság) az ideivel: az igazságról szóló tanítással. A főelőadáson Deák Hedvig és Magyar Mirjam domonkos nővér felvázolta, hogy milyen nehézségekbe ütközik manapság az igazság megismerése. Hedvig nővér az objektív igazság napjainkban tapasztalható, széles körű elutasításáról beszélt. „Ma már az igazság témája sem érdekes”, csupán a vélemények egymásmellettisége létezik, mondta a domonkos nővér. „Amelyik szimpatikus, azt kiválaszthatom. Ez oda vezetett, hogy már az a korábban abszolútnak tekintett alapelv sem számít, mely szerint az ártatlan emberi élet kioltása rossz.”
Mirjam nővér rámutatott, hogy a szubjektivizmus, az érzéseink, a véleményünk szerinti világlátás nem vezet sehova, csak önmagunk körül forgunk, lehatároljuk magunkat. Ennek a vallási vetülete, amikor úgy alakítjuk a hitéletünket, hogy az által érezzük jól magunkat (terapeutikus vallás). Szentmártoni Mihály jezsuita mondja: a hitében éretlen ember használja a vallásosságát, az érett pedig éli.
Nehéz belátni, hogy mi az igazság, már csak az eredendő bűn miatt is – vette át a szót Hedvig nővér. – Amikor az ember önmagát akarta Isten helyére állítani, értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett, érzelmei összekavarodtak.
A keresztény emberkép alapján azt mondhatjuk, hogy akkor vagyunk szabadok, ha azzá tudunk válni, amivé Isten akarja, hogy legyünk – folytatta Deák Hedvig. – A zongorista, aki kotta nélkül, önfeledten, virtuóz módon játszik egy klasszikus darabot, rengeteg gyakorlás, éveken át tartó fáradságos tanulás árán jutott el erre a szintre; mondhatjuk úgy, felszabadult erre a nagyszerű játékra. Ilyen a keresztény ember szabadsága is.
Gondolkoznunk, kérdeznünk kell, és nem hagyhatjuk, hogy manipuláljon bennünket a korszellem – mondta Hedvig nővér. – Megismerhető számunkra Isten: közénk jött, megváltott bennünket, elmondta, ki ő: szeret, hazavár, megbocsát. Az igazság a vele való kapcsolat során tárul fel számunkra, azáltal, hogy ebben a kapcsolatban, szeretetben megváltozunk. Ez a megismerés útja.
– Nem tudjuk a kezetekbe nyomni az igazságot, hogy azután éljetek vele. Nektek kell tennetek azért, hogy eljussatok az igazság világosságára: mélyen együtt kell lennetek Jézussal – mondta a fiataloknak a domonkos nővér. – Az Egyház pedig a dogmák (a szó eredeti jelentése szerint: „ami igaznak bizonyult”) révén segít, hogy megismerjük őt.
Az előadást szentségimádás követte, majd a „fakultációk”, amelyek a házigazdák, a domonkosok hivatásáról, az igazság kereséséről és átadásáról szóltak.
A találkozó délutánján a szentmisét Varga Lajos váci segédpüspök mutatta be, mások mellett Palánki Ferenc püspök koncelebrálásával. A mise kezdetén köszöntötték a kilencvenéves vasmisés (hatvanöt éve pap) Kerényi Lajos piarista szerzetest, „a nagymarosi találkozó Ábrahámját”, ahogyan Marton Zsolt, a Központi Szeminárium rektora fogalmazott beszédében. Távollétében üdvözölték a nyolcvanéves Somogyi Sándor regnumi atyát, valamint a hetvenéves Sillye Jenő evangelizációs zenészt, és a liturgiáért évek óta felelős „háttérembert”, Fülöp Ákost (Satyát), aki idén huszonöt éve pap.
Varga Lajos püspök homíliájában arra kérte a fiatalokat, hogy álljanak ki az életet termő igazság mellett, és terjesszék azt akár a hírközlő eszközökön keresztül, akár az élet más területein, elsősorban a Szentlélek vezetésére bízva magukat, „hiszen a Lélek most is erőt ad, ahogy az apostolok idejében is – legyőzve a csüggedést”.
A nagymarosi ifjúsági találkozó részeként 1989 óta működik a gyerekmaros, a fiatalabbaknak és a gyerekeknek szóló lelkinap, amelyen idén közel nyolcszáz gyerek vett részt, korosztályok szerint öt altáborban.
