Az új esztendő első napja Szűz Mária, Isten anyja ünnepe, egyúttal parancsolt főünnep, a béke világnapja. Ez is Mária különleges tiszteletének tekinthető az Egyházon belül?
– Különleges tisztelet? Inkább azt mondanám, hogy Isten anyjának tisztelete „természetes” része az Egyház kultuszának. A Boldog VI. Pál pápa által kiadott Marialis cultus kezdetű, Mária tiszteletéről szóló apostoli buzdítás, vagy a II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúciója is megerősíti azt, hogy a Mária-tisztelet fontos, szerves része a katolikus hitnek. A Szűzanyának nagyon is megvan a maga helye és szerepe a karácsonyi ünnepkörben, hiszen „elsődleges érintettje” a megtestesülés titkának. Régen kiskarácsony napjának is hívták január elsejét, vagyis a karácsony nyolcadát záró napot. A Szűzanyának nemcsak az istenanyaságát ünnepeljük ekkor, hanem örök szüzességét is, amely istenanyaságától el nem választható, hiszen szűz anyaként tekintünk rá. Földi életének kezdete, illetve beteljesülése, azaz szeplőtelen fogantatása és mennybevétele más-más időben kapnak helyet a liturgiában. Mária istenanyaságának ünnepe nagyon is a karácsonyi ünnepkörbe való: ekkor fogja kezébe az újszülött gyermeket, ekkor tudunk igazán„hús-vér édesanyaként” tekinteni rá, aki a testté lett Igét, az emberré lett Fiúistent szülte a világra.
Az idei esztendőben emlékezünk meg a fatimai jelenés 100. évfordulójáról, amely egyházilag is elismert jelenés. Sőt, Szent II. János Pál 2000-ben, amikor a harmadik látnok, Lúcia nővér jelenlétében boldoggá avatta a két korán elhunyt látnokgyermeket, Jacintát és Franciscót, az egész világot a Szűzanya oltalma alá helyezte. Mi ennek a jelentősége és üzenete?
– A Szűzanya folyamatosan jelen van az életünkben. Isten anyja az Egyház anyja is. Lelki értelemben a gyermekei vagyunk, hiszen mindazok, akiket a Szentháromság nevében megkereszteltek, az istengyermekségben részesültek. Ez azt is jelenti, hogy a Szűzanya égi édesanyánk is. A fatimai üzenetek rámutatnak a Mária Szíve-tisztelet jelentőségére, a kárhozat lehetőségére és elkerülhetőségére, az engesztelés, a bűnbánat és az állhatatos imádság fontosságára, valamint Isten irgalmas szeretetére, amely a legsötétebb megpróbáltatásban sem hagyja magára a zarándok Egyház küzdő tagjait, hanem mindenkit üdvösségre akar vezetni. Ezzel működik együtt a Szűzanya is. Annak, hogy Szent II. János Pál pápa az egész világot Mária oltalmába helyezte, az a legfőbb üzenete, hogy tudatosítsuk magunkban: a Szűzanya nem hagy minket magunkra, üdvösségünket akarja és munkálja. Odafigyel ránk, figyelmeztet, vezet bennünket. Úton vagyunk, a földi élet zarándokútját járjuk, az adventi időszak is erre mutatott rá nemrég. Ezen az úton könnyű eltévedni, elbukni, megsebződni, beszennyeződni. De van célunk, Jézus Krisztus. És van, aki kísér minket ezen az úton: Jézus az édesanyja személyében is kísérőt adott nekünk. Égi édesanyánknak ez az oltalmazó, féltő szeretete nyilvánul meg az Egyház által hitelesnek minősített fatimai jelenés esetében is.
Mi a véleménye a međugorjei jelenésekről? Miért érződik az a kettősség, hogy a katolikus hívek nagy számban zarándokolnak a helyszínre, míg a Tanítóhivatal álláspontja mintha késedelmet szenvedne?
– „Vizsgáljatok meg mindent”, Szent Pál apostol erre buzdít bennünket. Egyáltalán nincs okunk arra, hogy elhamarkodjunk ilyen jellegű döntéseket. Úgy gondolom, jó ilyenkor külön szemlélni az üzenetek témáját, és azt a jelenséget, hogy mennyien zarándokolnak Međugorjéba, s ezáltal hány embernek vesz fordulatot az élete. Az, hogy az üzeneteknek mennyire bizonyítható vagy nem bizonyítható a természetfölöttisége, még további kutatásokat igényel. Annyi azonban bizonyos, és ezt látjuk is, hogy „beimádkozott helyről” van szó. Emberek tízezrei zarándokolnak oda, valóban vannak megtérések, életek rendeződnek, sőt néha még testi gyógyulásokról is szólnak a hírek. Sokan felismerik az életükben az isteni kegyelem működését, a Szűzanya pártfogását. Međugorjét a „világ gyóntatószékének” is szokták nevezni, hiszen ott rengetegen járulnak a bűnbocsánat szentségéhez. Több olyan személyes ismerősöm is van, akik szkeptikusan indultak útnak Međugorjéba, és én lepődtem meg a legjobban, amikor teljesen más lelkülettel tértek haza. Messzemenő következtetéseket nyilvánvalóan nem kell levonnunk mindebből arra vonatkozóan, hogy a sok pozitív történés az üzenetek egyértelmű természetfölöttiségét bizonyítja-e, ezzel meg kell várni a Tanítóhivatal álláspontját. Annyi azonban biztos, hogy ott sokan megtapasztalnak egyfajta kegyelmi légkört.
Hogyan lehetséges megállapítani a Mária-jelenések hitelességét, illetve hamisságát? A Hittani Kongregáció 1978-as eljárási normái a mérvadók e tekintetben?
– Ezek a normák teljes mértékben mérvadóknak tekinthetők. Egyetlen plébános vagy kegyhelyigazgató sem jelentheti ki, hogy ő egyedül képes megítélni egy Mária-jelenés hitelességét vagy hamisságát. Ez az egyik legnehezebb feladat, amelyhez komoly szakképzettség szükséges. Egy idős mariológus egyszer jóindulatú humorral azt mondta fiatal hallgatóinak: ha nyugodtan akarnak aludni az életben, soha ne foglalkozzanak jelenésekkel. Meg kell vizsgálni magukat az érintetteket, hogyan élik meg a jelenéseket, milyen a személyiségük, a képzettségük, miért éppen úgy fejezik ki a tapasztalataikat, ahogyan. Hogyan élik meg a hitüket? Mi a céljuk a megtapasztalásaik továbbadásával, fűződik-e ehhez valamilyen érdekük, vagy tiszta lelkülettel teszik ezt? Összhangban áll-e az üzenetek mondanivalója a katolikus hit tanításával, vagy mást akar kifejezni? Nincs-e benne súlyos tárgyi vagy hitünk tartalmát érintő tévedés? Milyenek a jelenések körülményei? Buzdítanak-e ezek a jelenségek a hitben való elmélyedésre, és imádságos légkörben születtek-e?
Meg lehet-e állapítani a Mária-jelenések hitelességét a látnokok személyiségében bekövetkezett pozitív változások alapján?
– Előfordult már, hogy valaki „üzenetet kapott”, legalábbis így interpretálta, vagy éppen úgy vélte, hogy jelenései voltak, és csodálkozó emberek tömege hallgatta, ám később mégis eltávolodott a hittől. Lehet kegyelmi ajándék a Szentlélek részéről az, hogy valaki üzeneteket kap, vagy valamilyen jelenése van. Garanciát azonban ez egyáltalán nem nyújt arra, hogy az érintett személy üdvözül majd, és arra sem, hogy ettől kezdve ő már csak mélyülni fog a hitben, és mindvégig kitartani. Az esetek többségében azonban – különösen, ha hiteles jelenésekről van szó – a látnokok kitartanak a hitben, mélyíti a hitüket a jelenés, meggyőződésükké válik, hogy nekik Istenhez kell tartozniuk, és amit tapasztaltak, azt szeretnék maguk is hívő tanúságtételként megélni.
A kegyelem mindenkit elérhet, kivétel nélkül. Bizonyítja ezt a lourdes-i látnok, Soubirous Bernadette, vagy a fatimai látnokok élete, hiszen egyszerű származású, írni-olvasni is alig tudó gyerekekről volt szó. Elmondható, hogy az Úristen az egyszerűeket választja ki?
– Van egy ilyen „logikája” az örömhír továbbadásának, Jézus is beszél erről, amikor kitörő örömmel dicsőíti az Atyát: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked” (Lk 10,21). A szegényeknek általában jobban meg szokott nyílni a szívük egymás és a Jóisten felé is. Könnyebben felismerik Isten arcát másokban. Akiknek ingerszegény a környezetük, azok általában könnyebben meghallják a szívükben Isten hívását. A Szűzanya a Magnificatban, hálaénekében mondja: „Letekintett az Úr az ő alázatos szolgálóleányára.” Nem biztos, hogy az „alázatos” szó a pontos fordítás, a kicsinységére utal a szöveg, az utolsó sorba tartozására, megvetettségére. Jahve szegényei éltek itt. Isten „hajlamos” arra, hogy így jöjjön közénk, egyszerűen az egyszerű emberekhez. Hajléktalanként született meg, egy betlehemi istállóban, egyszerű emberek, Mária és József gondjaira bízva. Léteznek persze olyanok is, akik jómódúak, és a hitükkel mégis tanúságot tudnak tenni arról, hogy a szívükben nem állnak távol Istentől, és a gazdagságban is lehet rá figyelni, szentté lenni. Az Úr mindenkitől az adott életállapotában vár készséges megnyílást a meghívására. Mária válasza mindnyájunk számára a hívő szív válasza: „Íme, az Úr Szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38).
Bodnár Dániel
