Ezzel együtt évről évre érkeznek olyan, a fenti kritériumoknak eleget tevő alkotások, melyek már a világ több fesztiválján (Sundance, Berlinale, Cannes) sikeresen szerepeltek. A különböző műfajú versenyfilmek mellett számos remek alkotást is láthatott a közönség, s több különböző szakmai találkozó és konferencia is színesítette a programot.
A megnyitó sztárvendége Claudia Cardinale volt, aki a fesztivál életműdíját vehette át, majd a filmdíva jelenlétében életművéből a közönség megtekinthette a Volt egyszer egy Vadnyugat digitálisan felújított rendezői változatát. A mozgóképes seregszemle programja idén három országra fókuszált különösen: Ausztria, Csehország és Kína filmművészetéből kaphattak erőteljesebb áttekintést a nézők.
A fesztivál fődíját, a Pressburger Imre-díjat Deniz Gamze Ergüven alkotása, a Mustang című francia–német–török–katari produkció nyerte. A tizenkilenc egész estés játékfilmből álló mezőnyt a nemzetközi zsűri mellett független grémiumként értékelte a négytagú ökumenikus zsűri. A SIGNIS Katolikus Média Világszövetség delegáltjaként Guido Convents (Belgium) és Hajnal Gergely, míg a protestáns INTERFILM részéről Heinz-Martin Krauss (Németország), valamint Nagy Kata vett részt a közös munkában. A világ legrangosabb A kategóriás fesztiváljain is díjakat átadó ökumenikus zsűrik a keresztény meggyőződésből fakadó szempontrendszerük mentén vizsgálják a filmeket.
Miskolcon az ökumenikus zsűri díját a Superworld című osztrák film kapta, Karl Markovics munkája. A film főhőse egy középkorú asszony, aki férjével és fiával éli átlagos, jóléti mindennapjait, melyek szürkék és tét nélküliek. Egy szupermarketben, pénztárosként dolgozik Gabi, aki egy napon különös dolgokra lesz figyelmes. Először a meglepettség és a kíváncsiság természetes reakcióját produkálja, majd talán még zavarják is a szokatlan jelek. Hamarosan azonban kiderül, nem tudja kivonni magát a dolgok hatása alól, mely környezete számára értelmezhetetlen viselkedésében nyilvánul meg, ami egyre több bonyodalom forrása lesz. A film különösen finom eszközökkel ábrázolja a transzcendens jelentéseket.
Második filmjével Karl Markovics a legnagyobb mesterek nyomában jár abban, ahogy a láthatatlant a vászonra varázsolja. A lehetséges csoda misztériumát meghagyva néhány egyértelmű jel és sok utalás formájában önti képekbe azt, amiről beszélnünk is nehéz. A színházban is dolgozó színész-rendező semmit nem bíz a véletlenre. A rendkívül pontosan átgondolt képekbe úgy építi be a környezet minden esetlegességét is, hogy az más minőséggé tud válni, legyen szó akár a tájban magasodó szélkerekekről vagy egy családi ház hétköznapiságáról. Mindez talán arra segíthet rátalálni, miként tehetnénk mindennapjainkat csodáktól átszőtté, ami záloga lehet annak, hogy megváltoztassuk életünket. Bár a film több értelmezési lehetőséget is kínál, az vitathatatlan, hogy Gabinak ezt a változást sikerül meglépnie. A díjkiosztón idén nem tudott jelen lenni a rendező, de videoüzenetében a köszönet mellett azt mondta: „A mi világunk valóban szupervilág lehetne, ha egy kicsit kevésbé félnénk egymástól, kicsit több megértéssel fordulnánk egymáshoz, és bátrabbak lennénk.”
Megjegyzendő, hogy Markovicsnak nem ez az első olyan díja, amelyet az ökumenikus zsűritől kapott. 2011-ben első filmje, a Lélegzés szintén elnyerte ezt az elismerést; akkor a fesztiválról összesen három díjjal térhetett haza, köztük a fődíjjal.
Az ökumenikus zsűri egy másik filmet ajánlásával emelt ki a versenyfilmek sorából. A román–bolgár–magyar koprodukcióban készült Miért én? a közelmúlt romániai igazságszolgáltatásának legsötétebb bugyraiba merül alá. Tudor Giurgiu rendező megtörtént eseményeket feldolgozó alkotása Cristian Panait ügyész kilátástalan harcát mutatja be a végletekig korrupt rendszerrel szemben. A fiatal és az igazság iránt mély belső elköteleződéssel bíró főhőst felettesei eszközként próbálják használni, hogy egy zavaros ügyet eltussoljanak, hiszen szálai egészen magas körökig vezetnek. A hatékony és tisztakezű igazságszolgáltatás látszatát természetesen fenn kell tartani, ami látványos eredményeket kíván, amiért semmi sem drága. Mikor Cristian felismeri valóságos helyzetét, önállóan próbálja kibogozni a szálakat, de az összefonódások léptéke csak ekkor kezd igazán láthatóvá válni. A túlélés egyetlen esélye az lenne, ha betagozódna a rendszerbe, és az igazság helyett az érdekek mentén próbálna előrelépni. Az alkotók kerülik az öncélú, hatásvadász megoldásokat, a szereplők sem fehérek és feketék, és talán éppen ezzel tudja átélhetővé tenni a film az igazságért küzdő főhős drámáját.
A bemutató vetítés után a rendező elmondta, hogy személyes ügye is volt a film elkészítése, hiszen neki is sajátja az a generációs tapasztalat, hogy a rendszerváltással nem sikerült megszabadulni a múlt sötét árnyaitól a közéletben. A hamarosan Magyarországon is látható politikai thriller erőssége a főhős visszafogottságában is erős színészi alakítása, valamint az átható képek, melyekkel ábrázolja a román közszféra 2000-es évek eleji hangulatát. A zsűri ajánlását legfőképpen azzal nyerte el a film, hogy felmutatja az önfeladás és megalkuvás alternatíváját olyan körülmények között, amikor ez nem mindennapi áldozatot követel.
