Fotó: Bókay László
A lengyelországi Wadowicében pontosan 99 évvel ezelőtt, 1920. május 18-án született meg Karol Wojtyła, aki 58 évvel később II. János Pál néven kezdte meg apostoli szolgálatát. Ha még itt, e földi életében élne, azt mondanánk, ma belépett a 100. évébe. Ezt a születésnapot is ünnepeltük a szanyi búcsújáróhelyen, ebben a fagyosszentek uralta májusban, amely ezen a szombaton mégis mosolygósabb, napfényesebb arcát mutatta a magas fák alatt megbújó kis kápolna körül összegyűlt híveknek.
Az istenháza oldalában, a szabadtéri oltár mellett állították fel a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szimbólumát, a missziós keresztet, az oltár fölött elhelyezett képről pedig a szent pápa tekintett ránk.
Marini érsekkel, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának elnökével (képünkön) koncelebrált Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Németh László olaszországi magyar főlelkész; Henczel Szabolcs szanyi plébános és a környékről érkezett, illetve szanyi kötődésű lelkipásztorok.
Az eseményen jelen volt számos közéleti személyiség is. Közülük Németh Gergely polgármester, Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő, kormánybiztos és Széles Sándor Győr-Moson-Sopron megyei kormánymegbízott köszöntötte az ünneplőket.
A missziós kereszt körül ünnepelt szentmisében, II. János Pál jelmondatához – Totus tuus (Egészen a tiéd) – is csatlakozva, a kereszt alatt álló Szűzanya mellé szegődtünk, hogy Krisztus misztériumát szemléljük. Erre hívtak a liturgia szövegei és énekei, és erre szólított szentbeszédében Piero Marini is: „A liturgia, amelyet ünneplünk, mindnyájunkhoz szóló ismételt meghívás a megtérésre, hogy átéljük a húsvéti misztériumot, azaz hogy a kereszt iskoláját végezzük Máriának, Krisztus első tanítványának példájára.”
Földi életében Jézus gyakran felment a hegyre. A hegyi beszéd boldogságmondásaiban fogalmazta meg Isten országának új törvényeit, és a színeváltozása is egy magasan fekvő helyen, a Tábor-hegyen történt. Fölmenni a hegyre, fölmenni a kálváriára – ez volt Jézus egész földi életének a célja. Az Úrral való találkozás a tanítványok számára is csak úgy lehetséges, ha fölmennek a hegyre, és ott, a kereszt alatt együtt vannak Máriával – emlékeztetett az érsek. – Minden hívőnek meg kell tanulnia fölmenni a kálváriára, és megállni a kereszt alatt. Mária arra tanít minket, hogy a tanítványok életének mindig a Fiú húsvéti misztériumának beteljesülése felé kell tartania.
A hit engedelmességéről szólva Marini érsek, II. János Pál pápa egykori szertartásmestere hangsúlyozta, a kereszt alatt állni nemcsak egy pillanatnyi engedelmesség, hanem az egész élet engedelmessége. Mária kezdettől fogva mindvégig fenntartások nélkül fogadta Isten igéjét. A világra szülte az Isten Fiát, majd engedelmességből mindent elveszített az életében, még a gyermekét is. Földi útja nem más, mint fokról fokra való elszakadás Fiától. Hiszen nem azért szülte, hogy birtokolja, hanem azért, hogy odaadja őt. Isten logikája ez: az evangélium, a hit, az engedelmesség logikája. Az ember csak azt birtokolja, amit odaad. Mária segít, hogy beléphessünk ebbe a misztériumba – fogalmazott Piero Marini.
A szentmise végén ünnepélyesen elhelyezték II. János Pál vérereklyéjét az erre a célra készült szoborban. Henczel Szabolcs plébános tavaly augusztus 20-án Krakkóban vehette át a relikviát Stanisław Dziwisz bíborostól, II. János Pál egykori titkárától. Az ereklyét most a szent pápa egykori szertartásmestere helyezte a végleges helyére. A szentmisén szanyi, soproni és kapuvári énekkarok végeztek zenei szolgálatot. Az énekek szépen illeszkedtek a szövegekhez és a tanításhoz. Latinul szólt az irgalmasság szentévének himnusza; később Szent Ignác Krisztus lelke, szentelj meg engem kezdetű imáját énekelték a kórusok, olasz nyelven. Az ereklye elhelyezése alatt II. János Pál pápa híres „Non abbiate paura!”, vagyis „Ne féljetek!” biztatása hangzott el, szintén olaszul, szanyi fiatalok előadásában, zárásként pedig az Ubi caritast hallhatták a jelenlevők a kapuvári Ars Camerata kórustól.
Ismét a szép missziós kereszt körüli ünneplés részese lehettem. Mária mellett állva föltekintettünk a kereszt magasába, a húsvét misztériumának fényében szemlélve titkát. Újra eszembe jut II. János Pál imája, amelyet az utolsó nagypénteken, 2005-ben tanított: „Üdvözlégy, ó, Kereszt, egyetlen remény, adj türelmet és bátorságot, és hozd el a világnak a békét!”
*
Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának elnöke a május 8. és 11. között Budapesten rendezett, a jövő évi eucharisztikus világkongresszust előkészítő nemzetközi találkozóra érkezett hazánkba. Szanyba Henczel Szabolcs plébános meghívására látogatott el, aki két évvel ezelőtt, egy római találkozás alkalmával hívta meg plébániájára (bár akkor még előző szolgálati helyére, Sopronba). Marini érsek pénteken érkezett a Győr-Moson-Sopron megyei községbe: szegényekkel vacsorázott, gyerekekkel találkozott, akik előadással köszöntötték őt, majd a helyi hívekkel együtt imádkozta a vesperást.
