A Fekete család első gyermeke 1900. január 25-én született a Somogy megyei Gölle községben. A kisfiú az István nevet kapta. Édesapja a Dombóvárról származó Fekete Árpád 1889-től kántortanítóként dolgozott a községben. Édesanyja pedig Sipos Anna, a marcali erdész leánya volt. Fekete Árpád nemcsak „Mester” volt, hanem igen jó gazda hírében is állott. Szép lovai voltak, és Fáni nevű tehenével elnyerte a nagydíjat az Országos Mezőgazdasági Vásáron, megelőzve a kor nagy hírű uradalmait. Nagy hangsúlyt helyezett a parasztgyermekek továbbképzésére is. Megszervezte a Téli Gazdaképző Tanfolyamokat az elemi iskolát befejező fiatalok számára. A kis Fekete Istvánt pedig már korán a természet szeretetére nevelte. Rendszeresen küldte a jelentéseket Gölle és környéke madár- és növényvilágáról Hermann Ottónak. A gyűjtőutakra is sokszor magával vitte. „Fiam, pattanj fel a hintóra. Ha meglátsz egy madarat, már majdnem olyan, mintha a Tiéd lenne” – biztatta a gyermeket. Életének tehát a legfogékonyabb korszakát töltötte Göllében. Itt került kapcsolatba a parasztgyerekekkel, akik haláláig barátai maradtak. Itt ismerte meg élete első Matuláját, Puska Andrást, az uradalmi csőszt. Akinek a beceneve valóban Matula volt. Az egyszerű, de értékes emberek emléke meghatározta későbbi életét is. Gölle után Kaposvár következett, ahol végezte iskoláit, majd katonáskodás és a Gazdasági Akadémia után Bakócára került segédtisztnek. 1929-ben elnyerte a vezető gazdatiszti állást Ajkán. Írói munkája is ott bontakozott ki. A koppányi aga testamentuma című történelmi regényével futott be, majd két évvel később a Egyetemi Nyomda nagydíját kapta meg a Zsellérek című regényéért. Közben a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők közölte elbeszéléseit, vadásztörténetei pedig Kittenberger Kálmán vadászlapjában, a Nimródban láttak napvilágot. 1942-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. Fekete Istvánról tudni kell, hogy nem csak ifjúsági író volt, mert verseket és színdarabokat is írt, tudományos munkája is megjelent, filmek forgatókönyvein is dolgozott. Vadászati és halászati szakíró is volt. S mégis, a névjegye alatt mindössze ennyit olvashatunk, hogy „okleveles gazda”. Nemrégiben találtam hagyatékában több kis füzetet. A Cöndétől a Palánkosig címmel szeretett volna életrajzi regényt írni (még az ötvenes években), és Szent Ferenc élete és munkássága is foglalkoztatta. Számtalan elbeszélése, írása jelent meg az Új Ember hetilapban is. Az ünnepek előtt kaptam meg Pénzes Balduin néhai főszerkesztő levelét, melyben többek között e sorokat olvashatjuk: „ATe könyveid kapcsolnak ez idő szerint az élő magyar irodalomhoz. A Csend hol felderített, hol könnyekig meghatott. Külön köszönöm, hogy olyan nagyszerűen keresztény tudsz lenni a könyvben. Úgy kerül a mesédbe, mint díszítő elem. S úgy hat, hogy természetes, az élethez tartozik.” Fekete István könyvéből sugárzik a szeretet, a becsület és a tisztesség. Nagy magyar írónk huszonöt évig élt a fővárosban, de mindig vidékre vágyott. 1999. augusztus 20-án avattuk Göllében mellszobrát, melyet Farkas Pál szekszárdi szobrászművész készített. Kanyar József többek között a következőket mondta róla: „A falu tanítója volt az édesapja. A nemzet fia pedig a szépen beszélő magyar író, akinek már kapcsos díszkötésbe kellene kötni írásainak minden sorát, szépségét és a szülőföld szeretetét, hogy megőrződjék, mint az imádságos könyvbe préselt szagos menta.” 2004. augusztus 14-én végleg hazatért feleségével, Edith asszonnyal és Bogáncs kutyával együtt. Az újratemetés harmincnégy év után megvalósulhatott a szülőfaluban, melyre álmomban sem mertem gondolni. Most ott pihen a göllei parasztemberek, a gyermekkori barátok és kistestvérei gyűrűjében. Szinte nincs nap, hogy ne keresnék fel a Szent Vendel-kápolna tövében található sírokat. Sajnos kritikusaink és irodalomtörténészeink sem méltatják őt, nem helyezik az életműnek megfelelő helyre. Egyedül Sánta Gábor szegedi tanár és szűk csapata, Horváth József, a bibliográfia szerzője és néhány szervezet, múzeum, iskola és vadásztársaság ápolja emlékét szerte a hazában. A dombóvári Fekete István Múzeum és Egyesület hármas jubileumra készül. Száztíz éve született az író, tizenöt éves a dombóvári emlékhely, melyet eddig huszonnyolcezren kerestek fel. Negyven éve hunyt el, erre a napra (1970. június 23.) is emlékezünk majd. A megemlékezés Göllében konferenciával kezdődik, majd Dombóváron folytatódik. Születésnapján Soós Tibor kaposvári festőművész tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők. Fekete Istvánnak mintegy negyvenöt könyve jelent meg, és Jókai mellett a legnépszerűbb magyar írónak tartják. Szívébe mártott tollal írt! Ennél többet és szebbet egyetlen magyar íróról sem lehet elmondani.
