Szinódus után az új evangelizációról

 

A misszió hátterében nem emberi erő és elhatározás, hanem isteni hatalom áll. Kegyelme által az Atya hívja, vonzza, készíti elő az embereket a megtérésre, a vele való találkozásra. Bennünket pedig küld, hogy Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésével – ugyancsak a Szentlélek erejében – lehetővé tegyük számukra a hitbéli döntést. Jézus maga is csak azután kezdte el igehirdető szolgálatát, hogy megkeresztelkedett a Jordánban, és leszállt rá a Szentlélek. Ehhez hasonlóan tanítványainak is azt parancsolta, hogy készüljenek a Lélek kiáradására, aki majd megadja nekik a hatékony tanúságtételhez szükséges szellemi erőt. „A rátok lejövő Szentlélek erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben, Júdeában, Szamáriában, egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8). És megtörtént a csoda: a mennybemenetel után tíz nappal hatalmas erővel töltötte el őket a Szentlélek, s ennek hatására Szent Péter vezetésével azonnal hirdetni kezdték Jeruzsálemben Jézus megváltó halálát és feltámadását. Az Apostolok cselekedetei leírása szerint aznap csak a férfi megtérők száma háromezer volt, akik meg is keresztelkedtek…


 

A misszió alapvető összefüggései ma is ugyanezek. Nekünk is át kell élnünk személyes pünkösdünket, mielőtt misszióba megyünk. A tanítványok imádsággal készültek a Szentlélek kiáradására, mert elhitték Jézusnak, hogy a Lélek erejére van szükségük küldetésük betöltéséhez. „Ahogyan az apostoloknak Krisztus mennybemenetele után, úgy kell az egyháznak egybegyűlnie az utolsó vacsora termében »Máriával, Jézus anyjával« (ApCsel 1,4), hogy kiesdje a Szentlelket, erőt és bátorságot kapjon a missziós feladatokra. Minket is meg kell változtatnia a Léleknek, és vezetnie kell, még jobban, mint az apostolokat” – tanít minket II. János Pál pápa Redemptoris missio című enciklikájában.

Aki evangelizálni szeretne, annak először imádkoznia kell. Élő és égő hittel. Tudva, hogy Jézus szavai szerint mindenki, aki kitartóan kéri a Szentlélek kiáradását, az meg is kapja. Ennek első jele Isten békességének, szerető közelségének átélése lesz. Az így imádkozó ember Isten gyermekeként, örömmel és bizalommal kiált fel Atyjához. Megtapasztalja a feltámadott és élő Úr, Jézus Krisztus jelenlétét, erejét és hatalmát. A tanúságtevő keresztény ezért nem más – folytatja Boldog II. János Pál –, mint „az Isten megtapasztalásának tanúja, és neki is el kell tudnia mondani az apostolokkal: »Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük: az élet Igéjét« (1Jn 3,11).”

Ki tapasztalja meg a Lélek pünkösdi kiáradását? Az eddigiek alapján már sokat tudunk: aki őszintén hisz Jézusban és ígéreteiben, aki vágyakozik a Lélekkel való betöltekezésre, aki kitartóan kéri… Nagyon fontos számunkra az a szempont, amelyre VI. Pál pápa hívja fel a figyelmet: „Mint az egyház kezdetén, ma is a Szentlélek munkálkodik mindazokban, akik az evangéliumot továbbadják: ha hagyják, hogy a Szentlélek birtokba vegye és vezesse őket.” A Lélek kiáradása a miénk… ha hagyjuk, hogy a Lélek birtokba vegyen bennünket! A Lélek kiáradása azoké, „akik leteszik a fegyvert”, és azt mondják: „Uram, feladom eddigi elképzeléseimet, elgondolásaimat és erőfeszítéseimet. Átadom neked félelmeimet és feltételeimet. Legyen, ahogyan te akarod! Uram, most már te jöjj, a te bölcsességeddel, a te erőddel, a te szereteteddel! Jöjj, Szentlélek, tölts be engem, tégy engem a misszió eszközévé!”