Az érett személyiség összetett fogalom. A helyes együtt járás ideje alatt egy érett ember képes meglátni, hogy párja érett személyiség-e. És meddig kell tartania az együtt járásnak, mikor érik be a kapcsolat? Láttuk már, hogy a szerelem, a szerelmi hormonnak nevezett feniletilamin (PEA) nagy általánosságban tizennyolc hónapig tartja fenn a „lila ködöt”. Ez idő alatt a fiatalok nem tudják reálisan megismerni egymást. Tehát, ha biztosra akarnak menni, az eljegyzéssel is várnia kell a tizennyolc hónap elmúltáig, és még utána is legalább fél évig, hogy immár a „lila köd” nélkül ismerhessék meg egymást és a köztük levő különbözőségeket, s gyakorolhassák egymás elfogadását.
Tanulságos példák: Két kiváló keresztény fiatal járt együtt a plébániánkon. Szerettek volna már a tizennyolc hónap letelte előtt házasságot kötni, annyira egyek voltak. Sikerült lebeszélni őket erről. A másfél év letelte után néhány héttel aztán felcsattant az első veszekedés, s később követte azt a többi is. Minden ismerős segíteni próbálta őket, de végül szétmentek. Azaz csak tizennyolc hónap után derült ki, hogy nem illenek egymáshoz!
Egy házasság érvénytelenné nyilvánítási kérelmének megírásakor mesélte a kérelmező, hogy egy közismert egyházi személy – miután bő egy éven át látta, mennyire szeretik egymást – azt mondta nekik: ti biztosan jó házasságot fogtok kötni. Erre alapozva meg is tartották az esküvőt. Hasonló hibás szülői vagy papi tanáccsal nemegyszer találkoztam válás előtt állók életében.
És a meglettebb korúaknak meddig kell készülniük? Időskorban a házasság sokszor nem is szerelemből köttetik, hanem egy barátságra alapozva, a magány elleni védelemként, egymás támogatására. Ez a kevésbé kérdéses eset. Gyakori, hogy az első házasság tönkremenetele után új párt keresnek maguknak az egyedül maradtak. Családtagoknak, barátoknak, lelkipászto-
roknak fontos tisztában lenniük azzal, hogy mit kell tanácsolni az elváltaknak, lehetőleg nem sokkal a válás után. Hiszen sokan rövid idő elteltével új kapcsolatba menekülnek. „A részvét a legnagyobb kerítő”, mondja a közmondás. A válástól összetört emberek gyakran tapasztalnak őszinte részvétet, leginkább más neműek részéről. Ez mindkét félben hamar felébreszti a lelki közelség élményét.
A fiatalabbak vagy a középkorúak, ha volt már komoly kapcsolatuk, úgy vélik, ők már ismerik a kapcsolatépítés szabályait, nem olyan kábultan szerelmesek, mint a fiatalok. Valójában azonban az esetek többségében náluk is beáll az új szerelem, s ennek hormonális működése és időtartama lényegileg azonos a fiatalokéval, még ha a kapcsolatnak vannak is új vonásai. A statisztikák azt mutatják, hogy sok esetben a második kapcsolat is tönkremegy.
Egyik fájó tapasztalatom e témában: Két elvált, mélyen vallásos személy talált boldogan egymásra. Igazán egymásnak valónak látszottak. Egy év közös hitélet és harmónia után elhatározták, hogy összeköltöznek, mert ez anyagilag is könnyítette a helyzetüket. Kértem, ne tegyék. De az imént idézett érvek szellemében másképp döntöttek. Továbbra is buzgón jártak templomba, ám ettől kezdve egy másik plébániára. Egy bő év elteltével tért vissza előbb az egyik, majd a másik fél. Egyikük remegve kérdezte, nem tudnék-e segíteni. A másikuk jelezte, hogy számára a szétválás befejezett tény, nem lát lehetőséget az újrakezdésre. Ő később többször is tanúságtételként osztotta meg tapasztalatát a „tisztasági imaórán” és egyéb alkalmakkor, igazolva, hogy az idősebbeknek is ki kell várniuk a megfelelő időt ahhoz, hogy összeérlelődhessenek. A másodszor elválók sok esetben megmenthették volna a kapcsolatukat, ha megfelelő távolságtartással ismerkedtek volna, mert így megtanulhatták volna elfogadni és kezelni egymás különbözőségeit.
Sok olvasóban feltámadhat az ellenvetés: én ismerek olyanokat, akiknél nem az itt említett szabályok érvényesültek. Igaz. Vannak ilyen esetek is. De a felmérések azt igazolják, hogy az átlagot tekintve e szabályok nagyon is érvényesek. S vajon szabad-e házasságot kötni úgy, ha ugyan van negyven százalék esélye annak, hogy sikerülni fog, de a válásnak hatvan százalék a kockázata?
