Nem mintha Cseh Tamás nem érdemelne ilyen magas elismerést, hanem mert egész lénye, kedvessége, közvetlensége ellentétben állt mindazzal, amit egy szobor jelent, vagy amit egy szoborról általában gondolunk. Az pedig már csak zárójeles megjegyzés, hogy ő maga énekelte hajdan: „Elég volt, többé nem szabad, / ne állítsatok szobrokat, / a meglévők is tűnjenek, / remek, remek.”
Az alkotás szeptember elejére mégis elkészült. A budapesti Szent Gellért téren, az énekes hajdani lakóhelyéhez közel állították fel. Majoros István a fiatal Cseh Tamást mintázta meg. Ám, ahogy ez nálunk lenni szokott, az alkotó rögtön kapott érte hideget-meleget.
Pedig minden berzenkedést félretéve, a hibák fölött szemet hunyva elmondható: szeretni való alkotás született. Cseh Tamás szobra az egy szál gitárral elinduló fiatalság jelképe. Mindannyiunk fiatalságáé.
S hogy mennyire sikerült? A mellékelt kép mutatja. Egy hete áll csak, de valaki már nemzeti színű szalagot kötött a gitárjára, másvalaki virágot tett a kezébe. Az emberek megállnak előtte, leülnek mellé a padra. Kapcsolatba lépnek vele, vagyis szoborként hitelesnek találják. S ez öröm. Még akkor is, ha boldogságot az jelentene (s mintha mindenki ezt várná), ha életre kelne. Erre azonban sajnos nincs esély, de erről végképp nem a szobrász tehet.
Fotó: Kissimon István
