Szeretet-hang

Szeretethang – ez a címe annak a hangversenysorozatnak, amelyet a kismamáknak rendeznek. Takács-Nagy Gábor korábbi művészeti vezető és karmester mondta egyszer: „A hangot már azelőtt szeretni kell, hogy megszólalna.” Ilyen a gyermekáldás is: már azelőtt szeretjük a babát, hogy a karunkban tarthatnánk.


A foglalkozás célja a befelé fordulás, a babával való közös élményre hangolódás. Köztudott, hogy a magzatnak már édesanyja hasában jó a hallása, s mindaz, amit hall, kihat az életére. Annak érdekében, hogy semmi ne vonja el a figyelmet a zenéről, a koncerten nincs taps, csak kék vagy rózsaszín kendő lengetésével fejezheti ki tetszését a közönség.

Szeptember 25-én Liszt, Csajkovszkij, Dvořák és Beethoven művei csendültek fel a szimfonikusok előadásában. Melinda, aki a huszonhetedik hétben jár, azt tapasztalta, hogy Ferkó a zongora hangjára kezd el ficánkolni a pocakjában. „Hat évig csellóztam, könnyű- és komolyzenei koncertekre jártam, s eddig úgy éreztem, hogy az egész alapvetően a zenészekért van: sokszor már az előadás kezdete előtt tapsoljuk, ünnepeljük őket. Itt viszont más a helyzet: a koncert a kismamákról és a babákról szól, csak utánuk következnek a művészek” – mondja.

Sokan vannak, akik a Szeretethangon kezdték, s most a Búgócsiga-koncertekre járnak. Ez való ugyanis – két-három hónapos kortól – a babáknak és a mamáknak. A Zene – Tér – Kép című hangszerbemutató-sorozat pedig az óvodásoké és a kisiskolásoké, akik szőnyegen-párnán ülve hallgatják a művészeket és a nemritkán velük egykorú zeneiskolás gyerekeket. Megpengethetik a hegedű húrjait, lefoghatják a klarinét billentyűit, bekukucskálhatnak a kürt tölcsérébe. Ki tudja, talán egyszer ők is muzsikusok lesznek…

(Fotó: Rózsa Zsuzsanna)