Például az a hír járja, hogy annak idején egy Petőfi Sándor nevű vándorszínész is foglalkozott versírással… A művelődéstörténészek számára szép feladat lenne lajstromba szedni (talán valamelyikük már meg is tette), hogy a Petőfi óta eltelt másfél évszázad során mely színészek publikáltak verseket. Az 1980-as évektől Lukács Sándor éltette ezt a hagyományt – a rendszerváltást követően Papp Zoltán csatlakozott hozzá, az ezredfordulón pedig Kálloy Molnár Péter és mostani ünnepeltünk, Lázár Balázs.
Szolnokon született 1975-ben; huszonkét évesen végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán. Rövid vígszínházi, majd pécsi (a Nemzeti Színházban töltött) idő után az Egyesült Államokba ment, hogy Fulbright-ösztöndíjasként tanulmányozza a legfontosabb színházi stílusokat. 2001-től szabadúszóként játszik budapesti színházakban, illetve alternatív társulatokban. A mozivásznon többek között a Csinibaba, illetve a Kontroll című filmek egyik alakjaként találkozhattunk vele. Ugyancsak színművész felesége, Tallián Marianne oldalán előadott Békességóhajtás című verses előadóestjüket (amelyet hívő emberekként valódi küldetésnek tekintenek) rendszeresen ajánljuk Olvasóink figyelmébe.
Költői pályája 1997-ben indult, színészdiplomája kézhezvételének hónapjában, s azóta is számos folyóirat megbecsült szerzője. Máig három verseskönyve látott napvilágot, a legutóbbi 2009-ben, emlékrestaurátor címmel. A Magyar Írószövetség mellett több rangos irodalmi szervezetnek is tagja, négy évvel ezelőtt Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült. Lapunkban korábban két alkalommal szerepelt – itt olvasható versei is betekintést engednek elkötelezetten töprengő, lelki rezdülésekre érzékeny, hitvalló lírájába.
Fotó: Zsille Gábor
