Mi is lehet az összekötő kapocs e két „fővárosismereti” kiadvány között? Elsősorban talán a komoly szakszerűség és a játékosság finom arányai. És persze az is, hogy a Gellérthegy Szerb könyvében is, itt is megmutatja a maga „boszorkányperspektíváját”, az új könyvben a Saly Noéminek köszönhető Boszorkányok és rosszlányok fejezetben, amelynek akár az imént említett, csaknem nyolcvanéves útikalauz is ihletet adhatott, az alábbi mondattal: „A Gellérthegy tetején a nép és katonaság egy sajátos társasjátékot játszik, amelynek eredete visszanyúlik a legködösebb folklorisztikus időkbe, amikor a Gellérthegyen még boszorkányok alkottak rézmetszetszerű csoportképeket…”
Még elsorolni sem egyszerű azokat a változatos témákat, amelyek bármelyikünket Gellérthegy-szakértővé képezhetik: találkozhatunk a könyvben balneológiai fejezetekkel, a ma is virágzó Rudas és Gellért fürdőktől egészen a szomorú sorsú Rác fürdőig, de beugorhatunk – gyerekestől, unokástól – a Bérc utcai Vuk-játszótérre is, amely a 2009-ben elhunyt Dargay Attilának állít emléket. Nem hiányoznak a kötetből a szakrális epizódok sem, a Sziklatemplomtól a lazaristák és az irgalmasnővérek rendházáig, az Emmauszi-kápolnáig, s a Szent Gellért-szoborig és a Gellért-hegyi kálváriáig zarándokolhatunk. Végiglátogathatjuk e látnivalókban nagyon gazdag terület nevezetes villáit, továbbá az ország szellemi életének két olyan központját, mint az Eötvös József Collegium (ma az Irodalomtudományi Intézet és könyvtár hajléka is!) és a Balassi Intézet. S tekintettel a Fekete Sas Kiadó egyik következetesen vállalt és méltán népszerű profiljára – a könyvben borászkodásra –, nem maradhatott ki egy, a gellérthegyi szőlő- és borkultúrát tárgyaló fejezet sem. E témával rokoníthatóan a vendéglátás, az ínyenceket váró gellérthegyi vendéglők bemutatása is helyet kapott a kötetben.
A Fekete Sas Kiadó „szárnyain” megtehető budapesti séták az Andrássy út, A régi pesti városfal mentén és az idei könyvhéten nagy sikert aratott Gellérthegy kötettel még nem értek véget. Igaz, Karinthy Ferenc kamaradarabjának címe után szabadon, most elmerülhettünk a Gellérthegyi álmok-ban, ez azonban nem jelenti azt, hogy sokszor körberajongott (és bizony sokszor szidott) fővárosunk további részei, más földrajzi és kultúrtörténeti egységei ne kínálnának még bőven ámulni és álmodozni valókat. Várjuk tehát az új könyveket! Külön elismerést érdemel végül a sorozat breviárium formátuma, az, hogy a városnéző sétákra akár a zsebünkben is magunkkal vihetjük a köteteket.
(Gellérthegy, Budapesti kultúrtörténeti séták III., szerk.: Saly Noémi, Budapest, Fekete Sas Kiadó, 2017)
