A művészről elnevezett díj kuratóriuma és a Fidesz csepeli szervezete tavaly, a művész születésének 90. évfordulója alkalmából elhatározta, hogy emléktáblát állít a templom melletti Szent József Otthon homlokzatán. Ebben az épületben élt és alkotott a művész élete utolsó négy esztendejében – fél évszázados római emigrációjából hazatérve – 2003-ban bekövetkezett haláláig. Az emléktáblát Németh Szilárd országgyűlési képviselő leplezte le, az avatási beszédet Szakolczay Lajos irodalomtörténész mondta. Prokop Péter Kalocsán született, a főegyházmegye papja volt. Bábel Balázs érsek szentbeszédében felelevenítette a művész pap alakját, akihez személyes barátság fűzte. Prokop Péter rendkívül termékeny alkotó volt. Kilencezer művet hagyott hátra, freskói és festményei Rómától Kanadáig vagy a bácskai Mélykútig a világ minden részén templomokat, egyházi épületeket és magángyűjteményeket gazdagítanak. „Kevesen vannak, akik annyira Prokop Péter festményei között élnek, mint én – mondta az érsek –, a kalocsai érseki palota folyosóit számos alkotása ékesíti. De őrzünk múzeumunkban olyan festményt is, amelyet még hatodikos gimnazista korában készített. Már ezen is megmutatkozott tehetsége.” Prokop Péter nemcsak kiválóan festett, rövid írásai nagyon pontos, eredeti és szellemes megállapításokat tartalmaznak az életről, az evangéliumi igazságokról. „Nagyon szépnek látta a világot, tudta és vallotta, hogy Isten szépsége tündöklik föl rajta. De megtapasztalta azt is, hogy az alkotás folyamatát a művésznek végig kell szenvednie. Fra Angelicótól tudjuk, hogy aki a szenvedő Krisztust meg akarja festeni, annak együtt kell szenvednie vele. Prokop Péter ilyen művész, ilyen író és ilyen ember volt” – mondta Bábel Balázs a szentmise homíliájában.
