A szervezők olyan gyerekek szünidejét igyekeztek élményekben gazdaggá tenni, akiknek más módon nem lett volna lehetőségük a nyaralásra. A táborozás alkalmával a gyerekek új ismeretekre tehettek szert a múzeumok, várak, történelmi helyszínek látogatásával, valamint a cigányság történetéről is hallgathatták János atyát. A közösségi élmények mellett feleleveníthették ismereteiket a Szentírásról. A közös vacsorákat követő beszélgetések és éneklések bensőséges hangulatát a helyi kis templomban történő imádkozás koronázta meg, tette ünnepivé.
Három résztvevő a gyerekek közül így emlékszik ezekre a csodálatos napokra: Alig vártam ezt a napot, augusztus 10-ét – mondja Lakatos Vanessza. – A tanár úr elvitt minket egy cserkésztáborba. Rajtam kívül még tizennégyen voltunk. Eljött a nap. Megállt Rudi a házunk előtt. Izgatott voltam, hogy hova is megyünk, és hogy milyen lesz. Hosszú volt az út: Budapesten keresztül mentünk. Nagyon tetszett a város. A tanár úr megmutatta a Gellért-hegyet, átmentünk több híd alatt is. Aztán megérkeztünk Sárpentelére. A tábor egyszerű, de ugyanakkor nagyon barátságos volt. János atya már ott várt minket. Megérkezésünkkor süteménnyel kínált. Nagyon kedves és jószívű embernek ismertem meg őt. Elhelyezkedtünk, megvacsoráztunk, aztán elvitt minket a templomba. A következő nap elmentünk több helyre is. Megnéztük Székesfehérvár nevezetességeit. Aztán visszaértünk a táborba, és a templomban az atya misét tartott. Elmesélte, hogy élt Spanyolországban egy cigány ember, akit tettei miatt boldoggá avattak. Örömmel hallgattam ennek az embernek az életét. – Nagyon szép élményekben volt részem – idézi fel a nyári élményeket Lakatos Dóri. – Rudi tanár úrral, Szabolcs bácsival és János atyával kirándultunk Sárpentelén. János atya nagyon szép helyekre vitt el minket. Székesfehérvárra, a bori várhoz, a királyok síremlékeihez. Több templomban is jártunk, ahol imádkoztunk, énekeltünk. Az atya elmesélte a templomok történetét, az egyik legrégibb volt a városban a Szent Anna-templom. A bori vár is nagyon szép hely, sok volt a látnivaló, a szobrok, régi képek. Miután visszaértünk a táborba, elmentünk a tábor mellett lévő templomba imádkozni. Ezután tüzet raktunk, körülültük, János atya gitározott, énekeltünk, beszélgettünk a Bibliáról, nagyon jól éreztem magam. Másnap Rudi tanár úr elvitt minket az állatkertbe, ahol sok vicces állatot láttunk, utolsó nap voltunk a strandon, jókat nevettünk. Szeretnék máskor is táborba menni, nagyon jól éreztem magam. – Táborunk Sárpentelén, Székesfehérvártól két kilométerre volt – meséli Vidák István. Már várt minket János atya, berendezkedtünk, este tájt pedig mentünk a tábor melletti kis templomba imádkozni. A következő nap bementünk a városba, voltunk a székesegyházban, a múzeumban, megnéztük a királyok síremlékeit. Láttuk a bori várat is. Számomra érdekes volt, hogy a tulajdonos saját kezűleg építette fel. A nap végén János atya misét tartott, imádkoztunk, közösen énekeltünk, néhányan gyóntak is. A mise után a táborban beszélgettünk az atyával. A következő nap elmentünk a veszprémi állatkertbe. Jól éreztük magunkat, csak János atyát hiányoltuk, hogy ekkor már nem lehetett velünk. Utolsó nap hazafelé menet megálltunk a Velencei-tónál, fürödtünk és vízibicikliztünk. Számomra nagyon szép élmény volt, az Isten mindvégig ott volt velünk és vigyázott ránk. Örülnénk, ha jövőre is lenne ilyen tábor, elmennénk szívesen. A három gyerek rövid fogalmazásában nagyon jól érzékelhető, hogy milyen sokat jelentett számukra az a néhány nap. Fontos volt vallásuk gyakorlása, és a találkozás János atyával, vagyis Székely János püspökkel, aki Jézus szeretetét közvetítette feléjük, hiszen ez biztonságot és méltóságot adott a gyerekeknek. A fiatalok nyitottsága kiapadhatatlan a pozitív változások befogadásával együtt, mely a jobb életút reményét vetítheti előre. A Ceferino Alapítvány jövőre még több gyermek felé kíván kezet nyújtani, és újból szervez táborozást a cigány és hátrányos helyzetű gyerekek számára.
