A múltat idézte, de a jelenhez és a jelenlévőkhöz szólt homíliájában a szentmisét bemutató Gaál Endre nagyprépost. A főpap alakját felidézve, életútját ismertetve kiemelte rendíthetetlen hitét, töretlen hűségét és következetes ragaszkodását az igazsághoz. Nagy tudású jogász lévén bízott abban, hogy a jog óvni tudja a rendet és az igazságot – ez a meggyőződés vezérelte egész életútján – még abban a jogtipró világban is, amelyben élete véget ért. Törvénytelenül mozdították el tisztségéből, hamis vádakkal hurcolták el, ítélet nélkül tartották fogva, és az embertelen bánásmód következtében halt meg. Annak idején titokban temették el, csak 1966-ban kerülhetett végső nyughelyére , az esztergomi bazilika kriptájába, kanonoktársai mellé. A szentmise után a papság és a hívek a sírnál mondtak érte imát. A szentmise előtt került sor több pap (Écsy Gábor, Hollai Antal, Várnai Péter, Szederkényi Károly és Sülley László) kitüntetésére, akiknek kiemelkedő munkájukért apáti, illetve préposti címet adományozott a főpásztor. Négy új tiszteletbeli kanonokot is beiktattak Nyíri Róbert, Szerencsés Zsolt, Horváth Zoltán és Michels Antal személyében.
