Szentírás-magyarázat: Irgalom az igazságosságban – Nagyböjt harmadik vasárnapja – Lk 13,1-9

Tehát az ember életmódja és az isteni áldás, illetve átok között egyenes arányosság áll fenn. A valóság azonban sokszor nem igazolja ezt a rendszert. Jób emblematikus személye lett a megoldhatatlannak tűnő problémának: miért kell szenvednie az igaznak, és miért megy jól a sora a gonosznak? Amennyiben megmarad az ember a fenti egyszerű gondolatrendszer keretei között, akkor csakis egyféleképpen válaszolhat. Ha az igaz ember szenved, az annak a jele, hogy valójában elrejtve, oly módon, hogy talán még az érintett személy sem tud róla, mégis van az életében valami gonosz. Elifáz, Jób barátja így fogalmaz: „Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót” (Jób 4,17-18). De még ha maga az érintett személy valóban bűntelen, szülei akkor is vétkezhettek, ezért éri őt a csapás (vö. Jn 9,2). A jómódú bűnösnek pedig minden sikere csupán átmeneti lehet, hiszen még itt a földön lesújt rá az isteni büntetés. Így foglalja ezt össze a Példabeszédek könyve: „Biztos megfizetnek az igaznak a földön, a gonosznak és a bűnösnek éppen úgy” (Péld 11,31). Ennyi lenne Isten gondolata az ember tetteiről? A Prédikátor rámutat, hiábavalóak a fenti okfejtések, az emberi élet jutalmazása és büntetése soha nem lehet teljes és igazságos, ha csak ebben a földi létkeretben gondolkodunk: „Mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra. (…) Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár” (Préd 9,2b-3a). Jézus sajátos választ ad erre a dilemmára. Az igazságosság fogalmához hozzákapcsolja az irgalmat, az ítélethez a bocsánatot. A termést nem hozó fügefáról szóló példabeszéd értelme ez: a bűnös azonnali büntetésének elmaradása nem az isteni igazságszolgáltatás kudarca, nem az igazak cserbenhagyása Isten részéről, hanem a türelem és irgalom hatalmas erejű tette. „Hátha terem majd jövőre?” (Lk 13,9) – A gazdához a fügefáért esdeklő vincellér valójában a Fiú, aki az Atyánál könyörög a bűnösért. Hadd nyerjen még időt a megtérésre! A megváltás erejéből hadd kapjon esélyt arra, hogy jobbá váljon! Az isteni igazságosság fénye hadd ragyogjon még fényesebben az irgalom által! Megtérésre hívó valódi örömhír ez.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .