Szentírás-magyarázat: Irgalom az igazságosságban – Nagyböjt harmadik vasárnapja – Lk 13,1-9

Tehát az ember életmódja és az isteni áldás, illetve átok között egyenes arányosság áll fenn. A valóság azonban sokszor nem igazolja ezt a rendszert. Jób emblematikus személye lett a megoldhatatlannak tűnő problémának: miért kell szenvednie az igaznak, és miért megy jól a sora a gonosznak? Amennyiben megmarad az ember a fenti egyszerű gondolatrendszer keretei között, akkor csakis egyféleképpen válaszolhat. Ha az igaz ember szenved, az annak a jele, hogy valójában elrejtve, oly módon, hogy talán még az érintett személy sem tud róla, mégis van az életében valami gonosz. Elifáz, Jób barátja így fogalmaz: „Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót” (Jób 4,17-18). De még ha maga az érintett személy valóban bűntelen, szülei akkor is vétkezhettek, ezért éri őt a csapás (vö. Jn 9,2). A jómódú bűnösnek pedig minden sikere csupán átmeneti lehet, hiszen még itt a földön lesújt rá az isteni büntetés. Így foglalja ezt össze a Példabeszédek könyve: „Biztos megfizetnek az igaznak a földön, a gonosznak és a bűnösnek éppen úgy” (Péld 11,31). Ennyi lenne Isten gondolata az ember tetteiről? A Prédikátor rámutat, hiábavalóak a fenti okfejtések, az emberi élet jutalmazása és büntetése soha nem lehet teljes és igazságos, ha csak ebben a földi létkeretben gondolkodunk: „Mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra. (…) Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár” (Préd 9,2b-3a). Jézus sajátos választ ad erre a dilemmára. Az igazságosság fogalmához hozzákapcsolja az irgalmat, az ítélethez a bocsánatot. A termést nem hozó fügefáról szóló példabeszéd értelme ez: a bűnös azonnali büntetésének elmaradása nem az isteni igazságszolgáltatás kudarca, nem az igazak cserbenhagyása Isten részéről, hanem a türelem és irgalom hatalmas erejű tette. „Hátha terem majd jövőre?” (Lk 13,9) – A gazdához a fügefáért esdeklő vincellér valójában a Fiú, aki az Atyánál könyörög a bűnösért. Hadd nyerjen még időt a megtérésre! A megváltás erejéből hadd kapjon esélyt arra, hogy jobbá váljon! Az isteni igazságosság fénye hadd ragyogjon még fényesebben az irgalom által! Megtérésre hívó valódi örömhír ez.