Amint egész evangéliumában, úgy az utolsó bekezdésben is két szempontot egyesít: egyrészt a tanítvány részesedik a feltámadt Úr hatalmában, másrészt hűségesen továbbadja Jézus tanítását.
Jézus a „tizenegynek” a hegyen jelent meg. A helyszín hallatán eszünkbe juthat a megkísértés utolsó jelenete, amelyben a sátán megmutatta neki „a világ minden országát”. „Mindezt neked adom, ha leborulsz előttem és imádsz engem” (4,8 sk). Mivel akkor nemet mondott, ezért mondhatja most: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön” (28,18). Továbbá gondolhatunk a boldogmondások hegyére (5,1), ahol Messiásként hatalommal beszélt mindannak megtartásáról, amit most, „az utolsó szó jogán” ismét megparancsol (vö. 28,20). Aztán az is eszünkbe juthat, hogy a vízen járást megelőzően „fölment a hegyre” (14,23), majd lejövet kimentette Pétert a hullámokból; most pedig megígéri: „… veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (28,20b). És végezetül erről a hegyről átláthatunk a színeváltozás hegyére (17,1) is, amelyen a mennyei hang kijelenti: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (17,5). Máté szerint Jézus tanítása Isten akaratának hirdetése, amelynek alapja a Fiúnak az Atyához való közelsége. A tanítványoknak őt, Jézust kell hallgatniuk, akiről tanúságot tesz a „törvény és a próféták”, de mindenekelőtt a mennyei Atya. A színeváltozás jelenete (17,1-8) zárja Jézus galileai működését, amely a hegyi beszéddel kezdődött: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.”
Messzeható megegyezés mutatkozik tehát az „ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (17,5) és az „én kaptam minden hatalmat égen és földön" (28,18b) között, akárcsak az „őt hallgassátok” parancsa (17,5), és a „tegyetek tanítványommá minden népet… megtanítván őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek” (28,19a, 20a) között. A két jelenetnek ez a markáns megfelelése, párhuzama nem hagy kétséget afelől, hogy Máté szerint a missziós parancs kihirdetése a színeváltozás beteljesedése. Az egymással párbeszédet folytató hegyek üzenete az üdvösség egyetemessége.
Jézus hangsúlyozza: az Atya az ő kezébe adott minden hatalmat a mennyben és a földön. Annak az új világkorszaknak az ura ő, amely feltámadásával valósággá lett. Isten mindent általa cselekszik, ő nyilatkoztatja ki az Atyát. Az Atya akaratát hajtja végre, s az apostol szerint az Atyának adja majd vissza, „hogy Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,24- 28). Mivel a megdicsőült Krisztus hatalma nem ismer határokat, ezért tanítványainak is hirdetniük kell hatalmát minden nép között. Hogy hozzájuk hasonlóan mi is tanítványok legyünk, Jézus nemcsak feladatot, hanem ígéretet is ad nekünk: velünk lesz a világ – pontosabban ennek a világkorszaknak – végéig. Az evangélium utolsó mondatában – nem kis vigasztalásunkra – visszhangra talál, amit a könyv elején olvastunk: „Emmánuel… Velünk az Isten” (1,23).
