A vasárnapi evangélium Jézusnak a názáreti zsinagógában elmondott szavait idézi: „Az Úr Lelke rajtam, mert ő kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” Vajon miért örömhír Krisztus üzenete, és hogyan lehet, egyáltalán lehet-e ezt az örömhírt a sajtóban, a médiában továbbadni? Nagyon szeretek kirándulni. A legnagyobb hegymászó élményeim a Retyezát hegységhez kötődnek. Amikor közeledtem a 2500 méter magas hegycsúcsokhoz, mindig az az érzés töltött el, hogy amit Isten alkotott – a sziklák, a patakok, a növények, a felhők – az mind tökéletes, gyönyörű, kristálytiszta, hibátlan. Csak akkor rezzentem össze, ha néhány hangoskodó turista jött arra, cigarettát dobtak el, rádiót hallgattak. Amit Isten alkotott, az tökéletes, olyan, mint egy gyönyörű szimfónia. A hamis hang ebben a szimfóniában igen gyakran az ember. Az ember, aki nem találja a helyét, az ember a maga zajjal, füsttel teli városaival. A Biblia arra tanít minket, hogy az öröm mindenekelőtt magának Istennek a tulajdonsága. Az ő létteljességéből fakad. „Örül az Úr az ő műveinek.” „Az Úr örömét leli népében.” Istennel együtt örül az egész teremtett világ is: „Örvendjen az ég, és ujjongjon a föld. Tapsoljanak a fák, és zengjen éneket a tenger.” Az öröm mindenekelőtt Isten tulajdonsága. Az embernek akkor lehet része az örömben, ha befogadja Isten létteljességét, ha beleilleszkedik abba a gyönyörű harmóniába, rendbe, törvénybe, amelyet Isten belerejtett a világba. A mai ember azért tud olyan nehezen örülni, mert nem tudja, nem akarja befogadni ezt a teljességet, ezt a rendet. Sokkal inkább a széttöredezettséget, az ürességet éli meg. „Milyen csonka ma a Hold,/ Az éj milyen sivatag, néma,/ Milyen szomorú vagyok én ma, / Milyen csonka ma a Hold.// Minden egész eltörött,/ Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban, / Minden egész eltörött.” (Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában). Az ember akkor tud örömteli módon élni, ha befogadja Istent, a Lét teljességét. Ezért van tele a karácsonyi esemény örömmel: „Nagy örömet hirdetek nektek… Megszületett az Úr Krisztus!” A sajtó akkor lehetne ennek az örömhírnek az eszköze, ha képes lenne nagy bátorsággal Isten igaz, objektív rendjét közvetíteni. Nemcsak szubjektív véleményeket, hanem a Teremtő által a világban elrejtett isteni rendet. A katolikus újságíró ennek kell hogy az apostola legyen. Olyan ember, aki nemcsak a részleteket, hanem az egészet is látja, és felelősséget érez érte. Milyen elemi szüksége lenne a mai világnak, a mai magyar valóságnak ilyesfajta értő, bátor, hiteles, prófétai szóra! A média akkor lehetne az evangélium eszköze, ha a szépség, a jóság közvetítője akarna lenni. Mennyire óvjuk magunkat, a gyerekeket a szennyezett, romlott ételektől! Mennyivel jobban kellene óvni a világot a médiát elárasztó lelki szennyezéstől! Amikor II. János Pál pápa haldoklott, a televíziós csatornák napokon át az ő életének képsorait vetítették. Azokban a napokban mintha az egész ország hangulata változott volna. Más lelkület volt az utcákon, az emberek arcán. Milyen óriási hatalom van a média kezében! Mennyi jót tehetne, ha nem a gonosz eszköze lenne igen gyakran!
