A „keresztelés” (baptiszma, a baptidzein igéből) szó szerinti értelemben „vízbe való alámerítést” takar. Ez a gesztus ismerős sok vallás körében. A víznek mint a rituális tisztulás jelének nagy hagyománya volt a zsidóság körében. A bűnbánati zsoltárban így olvassuk: „Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg, és a hónál fehérebb leszek!” (Zsolt 51,9). Jézus korában az esszénusok kumráni telepén volt egy külön erre a célra rendszeresített medence, ahol alámerülhettek. János tehát olyan gesztussal, olyan szimbólummal él, amely egyértelmű volt a korabeli emberek előtt: jelentése a megtisztulás, üzenete a bűnbánat. Csakhogy Jézus megkeresztelkedésekor lényegi többlet jelenik meg. Amit János prófétaként jövendöl – „ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni” –, Jézus keresztségekor megvalósul: „a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb”. Jézus lesz az, aki megadja ennek az eseménynek a sajátos magyarázatát a názáreti zsinagógában: ekkor lett fölkenve a Szentlélek kenetével, erejével.VA megkeresztelkedés tehát messze több, mint egyszerű bűnbánati gesztus, jelkép. A keresztség a víz látható jelében a Szentlélek hatalmas működésének a pillanata: élet és béke. Ám még ennél is több. Felhangzik az Atya szózata: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” Jézus Krisztus fiúsága nyilvánul itt ki, egy olyan sajátos pillanatban, ahol az evangéliumi szövegben együttesen mutatja meg magát a teljes Szentháromság: a Fiú emberi valóban, a Lélek látható alakban és az Atya hallható hangban. Ez a megnyilatkozás egyedi, és nem ismétlődik így meg soha többé. Figyelmeztet bennünket saját keresztségünkre: a mi emberi valónk Krisztusban nyeri el a fogadott fiúságot, az isteni életet; a mi látható alakunk ekkor telik el a Szentlélek kegyelmével; s a mi emberi füleink ekkor hallhatják meg az Atya szózatát, amely szerint mi is gyermekei vagyunk. Íme a krisztusi keresztség újdonsága: (Noé víz általi megmenekülése előképének) „megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által” (1Pét 3,21). „Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta” (Kol 2,12).
