„Mágusok” (bölcsek?)/ jönnek napkeletről Jeruzsálembe, s a „zsidók újszülött királyát” keresik, hogy hódoljanak előtte. Egy csillag tűnt fel előttük, az indította őket arra, hogy útra keljenek. Természetesnek gondolták, hogy egy zsidó királyi sarjat Jeruzsálemben kell keresniük. De az uralkodó, Heródes és a város nem tud semmiről, az írástudók Mikeás próféta jövendölését idézik. A Krisztusnak, Messiásnak Betlehemben kell születnie. Heródes oda irányítja hát a jövevényeket, kísérőt nem ad melléjük, arra biztatja őket, hogy hazatérőben mondják majd el neki, mit találtak ott. Úgy tesz, mintha maga is hódolni akarna az újszülött előtt, valójában az életére tör (eléggé ügyetlenül!)A vándorok továbbindulnak, talán maguk sem tudják, hogy Betlehem az ősi királyi család megalapítójának, Dávidnak szülővárosa. A csillag újra megjelenik előttük, megáll a ház fölött (ugyan hogyan?), ahol megtalálják a gyermeket. Meg tudják-e egyáltalán szólítani? Ajándékokat nyújtanak át neki, mintha csak mozdulataikkal, szemük ragyogásával, könnyeikkel köszöntenék. „Kincsesládájukból” aranyat, tömjént, mirhát vesznek elő (csak ebből gyanítjuk, hogy hárman lehettek). Ezek a drága és különös holmik később sem kerülnek elő Jézus történetében, ahogyan ködbe vész a látogatók alakja is. Jelképes értelmük miatt fontosak. Az született meg, akinek kedvéért sokan „mindenüket” szétosztják a szegények között, hogy Isten országában részük legyen. A tömjén a hódolat jele. Jézus gyalog jár majd, a hétköznapi emberek életét éli, mégis sokan leborulnak előtte. Olyanok is, akik nem könnyen ismertek el valakit maguknál nagyobbnak. A mirha balzsam, a fájdalmak enyhítésére való. Messziről jött emberek is megrendülten tekintenek föl a Megfeszítettre, sokan tanulnak az ő keresztje alatt részvétet, könyörületet a szenvedők iránt. A bölcsek aztán hazatérnek. Intést kaptak álmukban, elkerülik Heródes udvarát. Egyet megtudunk róluk, „nagy öröm örvendeztette meg őket”, amikor látták, hogy a csillag megáll a betlehemi ház fölött. Ez elég ahhoz, hogy értelmet adjon –ne csak hosszú vándorútjuknak –, hanem egész további életüknek is. Azért jött el közénk az Isten Fia, hogy ezzel a „nagy örömmel” minket is megajándékozzon.
