Sőt, egyfajta sematizmus is felfedezhető a leírásban, melyeknek legfontosabb mondata Jézus bemutatkozása. „Én vagyok”, mondja, és ezzel azt akarja közölni: „élek”. Ez esetben beszélhetünk úgynevezett misztikus tapasztalatról, melynek funkciója, hogy Jézus elébe megy az apostolok hitének. A megjelenések minden esetben félelmet váltanak ki, mint az ószövetségi istenjelenések, hiszen a földi ember a természetfelettivel szembesül. Lukács azt is közli, hogy az apostolok első gondolata nem a feltámadt Jézusra vonatkozik, hanem arra gondolnak, hogy hallucinálnak vagy szellemet látnak. Nem akarnak hinni az érzékeiknek. Tapasztalatukat minden esetben igyekeznek ellenőrizni, és Jézus ezt nem akarja megakadályozni. Emiatt van igen fontos szerepe Tamás elbeszélésének. Jézus az elbeszélés szerint hagyja magát érinteni, sőt, velük eszik, hogy meggyőzze őket valóságos jelenlétéről, és megmagyarázza az írásokat.
Jézus a bizalom légkörének megteremtésére tesz lépéseket. Ez vonatkozik az írások emlékezetbe idézésére: hogy a jövendölésekből kikövetkeztethető, amit látnak. Érdekes, hogy ezeket a szövegeket ismerték a tanítványok, de soha nem jutott volna eszükbe a jövendölések beteljesedését ilyen módon elképzelni. A végső következtetés: a feltámadt Jézus kilépett ebből a világból, ezért a földön élő ember nem érheti őt el egészen. Jézusnak azért is kell cáfolnia, hogy nem szellem, mivel a kor bővelkedett a szellemi jelenésekben, sőt a szellemi lények tana éppen az úgynevezett intertestamentális kor legfontosabb tanítása közé tartozik. Sok korabeli írás közöl álom- és fantáziaképet, Jézus és a tanítványok pedig a feltámadási jelenéseket minden erejükkel igyekeznek megkülönböztetni ezektől.
A jelenés elbeszélések végkövetkeztetése, hogy bűnbánatot kell tartani és meg kell térni. Tehát a „csodás” jelenésnek nemcsak Jézus megítélésére van hatása, hanem a tanítványok hitében és életében is döntő változást idéz elő. Ez az esemény, a feltámadás nemcsak Jézushoz tartozik, hanem a tanítványokhoz is. Ezért elmesélése sosincs következmény nélkül. Ezek a leírások készítik elő Szent Pál summás kijelentését: „Jézus feltámadt, mi is feltámadunk!” Ne feledjük el, az evangélium valójában kezdetben ebből az örömteli kijelentésből állt. Ennek megértetése érdekében mondták el a szenvedéstörténetet. Jézus élettörténetének egyéb, az evangéliumokban rögzített eseményei csak pár évtizeddel későbbi gyűjtőmunka eredményei. De ezek a kijelentések a legkorábbi üzenet tartalmához tartoznak. Az összes többi Jézussal kapcsolatos eseményt ezek fényében gyűjtik és értelmezik. Ha hitelesen akarjuk olvasni az evangéliumokat, akkor hátulról kell kezdeni az olvasást: a feltámadás eseményei felől. Ez meglehetősen próbára teszi gondolkodásunkat. De az első keresztény közösségnek ez volt a gyökeresen új üzenete, és ez is marad a legfontosabb üzenete. Aki ezzel a hírrel nem szembesíti hitét, az nem találkozott a kereszténységgel.
