Ez a mondás mindenképpen Jézustól ered. Elképzelhetetlen, hogy másvalaki vette volna a bátorságot, és kritizálta volna a zsidók leginkább féltve őrzött szokását. Az is lehetséges ugyanakkor, hogy a mondat folytatásában már a keresztény egyház hitvallása tükröződik: „Az emberfia ura a szombatnak is.” Az biztos, hogy ennek a szövegnek az első közege Jézus és a farizeusok vitája. A mondatot azonban jól lehetett hasznosítani a zsidó keresztények és a zsinagóga vitájában is. Attól kezdve, hogy a keresztények a vasárnapot tartották ünnepnek, ez a vita állandósult.
A vita indítója, hogy a farizeusok észreveszik, hogy vannak, akik szombaton tilos dolgot művelnek: kalászt szednek (23. vers). Jézus első válasza „bibliakritikai” jellegű. A gáncsoskodó vallástudósokat szembesíti hivatkozási alapjuk, a Biblia eltérő tudósításával. Sámuel első könyvében (21,2-7) a menekülő Dávid éppen a túlélésért küzd. Megtöri a szombatot. – Az is igaz, hogy a babiloni fogság előtt kevésbé szigorúan értelmezték és jobban, életszerűbben alkalmazták a szombati előírásokat. Nemcsak a törvény betűjét nézték, hanem a törvény szellemét, eredeti szándékát. Éppen ezért nem feledték, hogy a szombat van az emberért. Dávid még a templomi kitett kenyereket is odaadja katonáinak, hogy éhen ne haljanak. Jézus vallási gyakorlata az elmélyült szívbéli vallásosságot követi, azt akarja tenni, amit egy vallásos zsidó tesz. De az élet időnként bonyolultabb, mint az előírások.
A történet a rituális szigorúság és a szívbéli vallásosság konfliktusa. Ebben az esetben a farizeusok értelmetlenül szigorú álláspontra helyezkedtek. A Jubileumok könyve szerint a szombat a zsidósághoz tartozás jele. De egyben a pihenés és az örvendezés ünnepe is, melyet ékes ruházattal kell megtisztelni. A tavaszi húsvéti ünnepek előtti időre esett az árpa aratása. Ez a szellem azonban a keresztény egyházban is tovább élt. Így a perikópa alapkonfliktusa nem veszítette el jelentőségét a keresztények számára sem. Az előírások lélek nélküli betartása nem a vallásosság igazi megnyilvánulása. Az előírásokat semmibe vevő liberalizmus szintén ellene van a szívbéli vallásosságnak. Fontos, hogy felfedezzük a vallási előírások szándékát. A törvények és előírások segítő mankók számunkra, hogy figyelmünket el ne kerülje az isteni, de nem lehet eszköze a vallás elembertelenedésének. Akinek soha nincs ideje a vallási dolgokkal foglalkozni, és minden vallási előírást kimagyaráz, biztos, hogy nem a szívbéli vallásosságot követi. De az is tévúton jár, aki úgy gondolja: az előírások pontos követésével mindent megtett üdvössége érdekében. Jézus maga mondta: „Az én igám édes, az én terhem nem nehéz.” Értsük jól: nem nehéz annak, aki megértette a törvény és Jézus tanításának szellemét. De aki nem, annak csak előírás és korlátozás minden vallási parancs.
