Erről az eseményről mind a négy evangélium beszámol, János mindjárt könyvének elején. Az a Jézus, aki nemrég a kánai menyegzőn „nyilatkoztatta ki dicsőségét”, most kötelekből ostort fon, hogy Atyja házának méltóságát megvédelmezze. Nem meglepő, hogy „a zsidók” tiltakoznak: „Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?” Jézus erre nem valami eget-földet megrengető csoda véghezvitelével válaszol. Sose tett pusztán azért csodát, hogy rendkívüli hatalmát igazolja. Mégsem hagyja felelet nélkül a számon kérő felhívást: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt fölépítem!”
Berzsenyi mondott valami hasonlót: „Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély! Nem félek.” Jézus nem biztatja a zsidókat, hogy próbaképpen rombolják le a templomot, amelyre – okkal – annyira büszkék voltak. Inkább figyelmezteti őket: hova vezet az, hogy nem megfelelő lélekkel forgolódnak abban a házban, amelyre hiába büszkék, méltatlanok. Ha így bánnak vele, annyi, mintha maguk rombolnák le. De ha lerombolják is, itt van már, aki fölépíti majd: saját testében – a föltámadáskor. Harmadnapra, a halála után. Jézus olyasmit mond, amit akkor és ott senki meg nem érthetett. Ám a tanítványai megjegyezték a szavát, s amikor beteljesedett, visszaemlékeztek rá. Annak a Léleknek a segítségével, akiről az utolsó vacsorán hallhatták: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). A templom Jézus testében épül majd újjá, ő lesz az Újszövetség temploma, akiben köztünk lakik az Isten.
A mi templomunk, szentélyünk, Jézus, aki megdicsőült testében magán viseli tündöklő sebhelyeit. Minden kőből épült kápolna vagy bazilika arra való, hogy körülötte összegyűjtse az egyházat, azt a közösséget, amely úgy él benne, mint szőlőtőben a szőlővesszők. Oltárunk az utolsó vacsora asztala, s a szó, amely betölti a házat, az Atyáról beszél: „Úgy szerette (szereti!) Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.
