A Dániel könyvében szereplő hetven évhétről szóló jövendölés (Dán 9,24), a négy nagy világbirodalom egymás után következése (Dán 7,1-14) vagy más számítások alapján próbálták meghatározni, mennyit kell még várakozni. A kumráni közösség kidolgozta még a végső idő nagy csatájának hadrendjét és a messiási lakoma ülésrendjét is. Jézus nem úgy lépett fel, mint egy a nagy tanítók közül. Nem úgy, mint egy próféta. Ő nem azt hirdette, hogy: „Hamarosan itt a beteljesedés, várjátok!” Jézus Örömhírének rövid foglalata így hangzott: „Betelt az idő! Elközelgett Isten uralma! Térjetek meg! Higgyetek az Örömhírben!” (Mk 1,15). Jézus azt hirdette, hogy az idő betelt. A történelem nagy várakozása véget ért. Engem vártak az évszázadok. Bennem és általam az élő Isten van jelen, ő cselekszik. Elérkezett az ő uralma.
Mit jelent pontosabban az Isten uralma (országa) kifejezés, Jézus örömhírének ez a kulcsfogalma? Isten uralma, királysága az a hely és az a pillanat, ahol és amikor Isten – király. Ahol Isten uralkodik. Amikor az ő akarata megtörténik, nemcsak a mennyben, ahol az angyalok tökéletesen teljesítik akaratát, hanem itt, a földön is, ahogyan ezt a miatyánkban kérjük. Isten uralma azt jelenti, hogy az ő törvényei, az ő szeretete uralkodik az ember szívében és tetteiben, de egy családban és tágabb körben is. A Krisztus korabeli zsidó hagyomány azt tartotta, hogy amikor egy ember szívből, hitelesen imádkozza a „Halld, Izrael” imádságot, és ezzel hitet tesz Isten egyetlensége és az iránta való feltétlen szeretet parancsa mellett, akkor ez az ember magára veszi Isten országának igáját. Az ő életében ettől kezdve Isten az úr. Isten uralma benne megvalósult.Jézus meghirdeti, hogy az idő betelt, Isten uralma benne és általa itt van közöttünk. Talán megkérdezhetjük magunktól: mennyire van ez így az én életemben? Isten az úr a döntéseimben, szokásaimban, emberi kapcsolataimban? Abban, ahogyan a pénzemmel vagy az időmmel bánok? Uralkodik-e az én életemben, és kinek-kinek a családjában, mindennapjaiban az ő szeretete? Egy elbeszélés szerint egy rabbi unokája jön haza az iskolából, és azt mondja: „Azt hallottam, hogy eljött a Messiás!” Az öreg rabbi ezt feleli: „Menj oda az ablakhoz! Mit látsz?” Mire a kisgyerek: „Az emberek jönnek-mennek, adnak-vesznek, mint máskor.” Erre a rabbi elmosolyodik, és azt mondja: „Akkor nyugodj meg, nem jött még el a Messiás.” A zsidóság meggyőződése szerint, ha eljön a Messiás, akkor megújul a világ. A farkas együtt fog lakni a báránnyal (Iz 11,6), az emberek ekevasat kovácsolnak a kardjaikból (Iz 2,4). Az ablakon kinézve is egyértelmű lesz, hogy Isten uralma elérkezett. Mi, modern keresztények talán azt válaszolnánk zsidó testvéreinknek, hogy félreértik a próféták jövendöléseit. A farkas és a bárány csak az eljövendő világban fognak együtt lakni, a háborúk csak a történelem végével fognak megszűnni. Az első keresztények nem így válaszoltak volna a zsidóság ellenvetésére. Ők azt mondták volna: „Gyertek el közénk, és lássátok, hogy tényleg elérkezett a Messiás! Mi valóban ekevasat kovácsoltunk a kardjainkból, és nem űzünk háborúkat. Közöttünk nincsenek szegények és nincsenek rabszolgák. Mi mindannyian testvérek vagyunk, és úgy is élünk.”
Milyen jó lenne, ha mi is tudnánk így válaszolni mindenkinek, aki kérdezi, hogy valóban igaz-e, valóban eljött-e közénk az Isten szeretete, eljött-e a Messiás? Milyen jó lenne, ha mi is bátran ezt tudnánk felelni: „Gyere el közénk és lásd! Közöttünk valóban az ő szeretete uralkodik. Szűnőben van az önzés, a kicsinyes széthúzásokat legyőzi az őszinte megértés.” Sokszor elgondolkodom azon, hogy milyen jó volna, ha egy-egy megtérni vágyó embernek bátran mondhatnám, hogy menj el ide és ide Budapesten, és meglátod, hogy Krisztus Örömhíre valóság, Isten szeretete jelen van. Sajnos nem könnyű ilyen helyeket megnevezni. Éljünk úgy, hogy a mi életünk, a mi családunk, plébániánk egyre inkább ilyen „hegyen épült város” legyen, amely szavak nélkül is hirdeti, hogy elérkezett hozzánk, uralkodik bennünk az Isten szeretete!
