Következzenek a szentek. A Szent László-tárnics hazánk egyik kivételes szépségű, védett virága. A Szent István-szegfű ugyancsak őshonos nálunk. A Szent Márton-virág (képünkön) egy Alstro emeria faj, vágott virágként találkozhatunk vele.
Dekoratív fűféle a szentperje, amelyet máriafűnek is neveznek.
A szentjánoskenyérfa nemcsak mint dísz- és haszonnövény, hanem mint súlyegység is híressé tette magát.
A legenda szerint János apostol hosszú pusztai vándorlásai során a vaskos, édes hüvelyekkel űzte el éhségét. A tetszetős, fényes levelű fácska dísznövényként is megállja helyét. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy egyforma alakú és súlyú (0.2 gramm) magvai mérőeszközként szolgáltak, és nevéből származik a karát szó (keratón = karát).
Szent Bertalan fájának nevezik a selyemmirtuszt. Hogy miért is?
Bertalan apostolnak az volt a küldetése, hogy Indiában terjessze a keresztény hitet. Itt találkozhatott először ezzel a növénnyel, és feltehetően ő vagy követői vitték a szép, krepp-papírhoz hasonló virágú fát a Szentföldre. Azóta minden mediterrán ország parkjában feltűnnek bíbor és rózsaszín árnyalatú virágai.
