Fotó: Merényi Zita
Veres András – aki a jubileumi év kezdetekor még a remete püspököt szülöttjének valló Szombathelyi egyházmegye püspöke volt – örömének adott hangot, hogy az elmúlt esztendőben az eddigieknél is jobban megismerhettük Szent Márton igazi lelkületét, és sokaknak lelki erősödést, fejlődést hozott ez az év. Az MKPK elnöke megköszönte a magyar kormánynak, hogy csatlakozott az emlékévhez, és lehetővé tette, hogy számos, Szent Márton tiszteletére szentelt templom megújulhasson. Veres András szerint csak a szent lelkületéhez hűen tudjuk igazi, krisztusi emberekként élve egyszerre szolgálni népünket, hazánkat és az emberiséget.
Lezsák Sándor a tizenharmadik apostolként is emlegetett Szent Márton egyszerű életmódjára és alázatos magatartására hívta fel a figyelmet, amely a politikusok számára is követendő lehet. Szent Márton maga tisztította a cipőjét, és egyszerű zsámolyon fogadta az őket felkeresőket – említett néhány példát. Az országgyűlési alelnök úgy véli, ahogyan az 1700 évvel ezelőtt született szent korában, úgy ma sem könnyű, hogy valaki a hatalom részeseként is az emberek közelében maradjon.
Szent Márton élete és kora összefügg a kereszténység elterjedésével, Európa kereszténnyé válásával – hangsúlyozta Fülöp Attila nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár. Véleménye szerint a mai lelki, szellemi kohéziót nélkülöző világban, az értékválsággal küszködő Európában ugyanúgy a kereszténység lehet az egyedüli válasz, ahogyan Szent Márton korában.
Erdő Péter bíboros, az első előadó rámutatott: Szent Mártonról európai szentként beszélünk, holott abban a korban, amelyben élt, még ki sem alakult Európa mai fogalma. Márton idejében a súlyos válsággal küzdő Római Birodalom a kereszténységből új erőt merítve igyekezett ismét magára találni, de a lakosság nagy része messze volt még a keresztény vallástól. Martinus nem Pannóniában, hanem Észak-Itáliában ismerkedett meg a kereszténységgel, alig több mint tízévesen. A keresztségre hosszasan készült, végül körülbelül huszonkét-huszonhárom évesen vette fel. Azzal is meg kellett küzdenie, hogy hivatásos katona létére pap lehessen, mivel ezt az akkori szabályok tiltották. A köpenyét a didergő koldussal megosztó, majd a fegyverek nélkül az arcvonalban vonuló Márton azonban kellően hitelesnek bizonyult, és Hilarius, Poitiers püspöke felvette a klérusba.
Bár a legtöbb pap abban az időben a városban lakott, Márton – a többnyire pogány vidékiek körében – szerzetes módjára élt tanítványaival. „Márton nagy koncepciója, ha tetszik püspöki stratégiája, a vidék evangelizálása volt” – mondta Erdő Péter, majd rávilágított, a plébániarendszer kialakulásának folyamata Mártonnal és az általa az egyes közösségekbe küldött papok munkájával kezdődött el. Erdő Péter számára Szent Márton az, akinek képe kirajzolódik Ferenc pápának a püspöki küldetésről szóló beszédeiből és írásaiból: az a „jó pásztor, akin megérezni a nyáj illatát”. Ez az emberközeli élet pedig a szegények szeretetét is jelentette – tette hozzá a bíboros.
Erdő Péter arról is beszélt, hogy Szent Márton volt az első, akit nem vértanúként, hanem hitvallóként emeltek oltárra. Márton tiszteletére templomokat szentelni vagy apátságokat alapítani olyan szokás volt, amely a korai magyar kereszténységet összekötötte Pannónia múltjával, valamint az Európa nyugati és középső területein élő egyházzal – hangsúlyozta a bíboros. De nem csupán a cím, nemcsak Márton neve, hanem lelki és szellemi öröksége is átszállt az Európa keresztény népeinek közösségébe belépő magyarságra – fogalmazott a főpásztor.
Miként válhatott Szent Márton Európa ikonikus szentjévé? – erről beszélt előadásában Bruno Judic történész, a tours-i történeti és forráskutató központ (CeTHiS) igazgatóhelyettese. Az első vértanú szentek kultusza mindig a sírjuk környékéről eredeztethető, ám Szent Márton esetében ez nem igaz: először Itáliában jelent meg a tisztelete, és csak az V. században indult el Tours-ban is, Márton Perpetuus nevű utódának köszönhetően, aki bazilikát építtetett a szent sírja fölé. Nursiai Szent Benedek nagy lépést tett annak érdekében, hogy Márton kultusza a Frank Birodalom teljes területén elterjedjen: lerombolt egy régi Apolló-templomot, és a szent tiszteletére annak helyén alapította meg a Monte Cassinó-i apátságot. Egyházi részről Nagy Szent Gergely pápa szintén sokat tett hozzá a Márton-tisztelet elterjedéséhez, ahogyan a frank királyok is. A karoling és a meroving időkben ugyanis Szent Márton köpenyereklyéje a frank királyok talizmánjává vált. A tours-i egyetem történeti és régészeti tanszékének professzora azt is elmondta: az intézményben a Szent Mártonhoz kapcsolódó örökség elevenen tartására adatbázist hoznak létre, többek között az MTA-val együttműködve.
Tóth Endre régész arról számolt be, hogy a keresztényüldözés megszűnése után, a IV. században a Krisztus-követők tárgykultúrája érzékelhetően megerősödött. A 313-as milánói ediktum után azonban, amellyel Nagy Konstantin császár biztosította a szabad vallásgyakorlást, előbb a kultusz-, majd később a használati tárgyakon is egyre inkább megjelentek a keresztény jelképek, például a Krisztus-monogram, illetve a bibliai témák különböző ábrázolásai.
Lőrincz Zoltán művészettörténész előadásában azt mutatta be, miként volt jelen Szent Márton alakja a képzőművészetben. Mártont krisztusinak tartották, ezt mutatja a róla fennmaradt első ábrázolás is a ravennai Sant’ Apollinare Nuovo-bazilika mozaikján, ahol Jézuson kívül egyedül ő visel bíborszínű ruhát.
Schauermann János, a szombathelyi Szent Márton-templom plébánosa a Jóisten és Szent Márton különleges barátságába nyújtott bepillantást. Bár Márton életét a háborúnak, a küzdelemnek és a karrier utáni vágynak kellett volna meghatároznia, ő mert kereszténnyé lenni és keresztényként cselekedni.
Az irgalmasság szentje és a királyság patrónusa felfogás egyaránt a köpenyereklyén – ám annak két, különböző értelmezésén – alapult – világított rá Szovák Kornél, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. Hogy Szent István miért éppen Szent Mártonnak szentelte a pannonhalmi apátságot – amivel részben a hatalmának megszilárdítására törekedett –, arra több, egymást nem kizáró okot hozott fel a történész: Mártonnak a szent királyságot istápoló és a csatákat eldöntő szerepét, Pannonhalmának a Monte Cassinó-i anyamonostorral való kapcsolatát, az alapítók Márton iránti személyes érdeklődését és tiszteletét, továbbá a szent létező helyi hagyományát.
Szent Márton „a szociális piacgazdaság védőszentje”, akinek nemcsak a szíve volt a helyén, de a józan esze is, amikor – még katonaként – csupán a köpenye egy részét adta oda a koldusnak, és így egyikük sem fagyott meg – mondta Orbán Viktor a konferenciát lezáró beszédében. Segíteni mindig erőnk és lehetőségeink szerint kell, a szükséges és megfelelő részt adva az arra rászorulóknak. Ez olyan közös munka, amelyben a magyar kormány a katolikus egyházra mint az egyik legfőbb szövetségesére számíthat – tette hozzá.
Szent Márton köpenymegosztásának tükrében a bevételek és a kiadások száraz számoszlopai egy pillanat alatt valódi értelmet nyernek, mert ahhoz, hogy adni tudjunk azoknak, akiknek semmijük sincs, szükségünk van olyanokra is, akiknek van mit adniuk. Orbán Viktor arról is beszélt, hogy az irgalmasság parancsa sohasem lehet egyenlő önmagunk tönkretételével; egy ország is csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. A miniszterelnök hangsúlyozta: Szent Márton alakja a XXI. században is mérce, követendő minta: „Adja a bátorság példáját a hitért folytatott harcban, az alázatét a hatalom gyakorlásában és a könyörületét a másik emberhez fordulásban.”
Az eseményen részt vett Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, az MKPK számos tagja, Mádl Dalma asszony, a szerzetesrendek, a testvéregyházak és az állami élet képviselői. A konferenciához kapcsolódóan rögtönzött kiállítást tekinthettek meg a résztvevők, amelyen több egyházmegye Szent Márton-gyermekrajzpályázatának alkotásait mutatták be.
