A Veres András szombathelyi püspök, valamint az egyházmegye papságának koncelebrálásával bemutatott szertartásra a megyés főpásztor külön is hívta a fiatalokat, akik a Szent Márton-ünnepségsorozat több programjában is aktívan részt vesznek. „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától” – életrajzírója, Sulpicius Severus tanúsága szerint e szavakkal indult a halál elébe Krisztus után 397 őszén Márton, Tours püspöke, Gallia apostola. Az időskort megért, nagy tiszteletnek örvendő – üldözéseket is szenvedett – fáradhatatlan hittérítőt azonban rövidesen magához szólította a Teremtő. Halálhíre futótűzként terjedt Gallia-szerte, holttestét több város is magának követelte. Márton püspököt végül Toursban, a város melletti keresztény temetőben kísérték utolsó útjára november 11-én. Temetésére közel kétezer szerzetes érkezett a városba. Hatalmas tömeg vett búcsút a később szentté avatott püspöktől, sokak jótevőjétől. A remete hajlamú Márton életében buzgón szolgálta Istent, tetteivel, szavaival az irgalmas Krisztust követte: már fiatal katonaként megérintette szívét az emberi szenvedés. Elosztotta ruháit a szegények között, és Ambianum (Amiens) városkapujánál a hideg éjszakában egy didergő koldusnak adta egyetlen megmaradt köpenyének felét. Ez utóbbi tette (a híres jelenetet megörökítő számtalan műalkotásnak köszönhetően is) a tevékeny együttérzés szimbóluma lett: a mindenkori egyház lelkiismeretéig hatoló gesztus, az általános emberi szolidaritás példája. Szent Márton tanítványa, Sulpicius Severus Vita Martini című munkája szerint a szent hittérítő tevékenységét számos csoda kísérte, és püspökként is szerényen, egyszerűségben élt. Márton Pannóniában született, a hagyomány szerint Savariában, a mai Szombathelyen, ahol elevenen él az emléke.
A egyházi ünnepségsorozat november 6-án kezdődik. A Brenner János Általános Iskola növendékei misztériumjáték keretében elevenítik fel Szent Márton alakját a szombathelyi székesegyházban. Ezen a napon nyitja meg Veres András püspök a Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei című kiállítást a Szombathelyi Képtárban. A tárlaton több mint száz műtárgy: festmények, grafikák, szobrok, pecsétek, könyvritkaságok, ötvösművek, textilek láthatóak a korai középkortól a XX. századig; Tours, Pannonhalma, Szombathely, Pozsony és Szepeshely Mártonhoz fűződő emlékei. A műtárgyakat közel harminc hazai és külföldi köz-, magán- és egyházi gyűjtemény kölcsönözte. Számos, eddig ismeretlen vagy kiállításon még nem szereplő műtárgyat is megismerhetnek az érdeklődők a november 6-ától február 22-éig látogatható kiállításon.
A szent kultusza halála után rohamosan terjedt Európa keresztény tartományaiban, így Pannóniában is. Népszerűsége a Dunántúlon nemzedékről nemzedékre öröklődött. Ékes tanúbizonysága ennek a róla elnevezett hét zalai falu is: Csicskeszentmárton, Kebeleszentmárton (ma Kobilje, Szlovénia), Zalaszentmárton, Muraszentmárton (Sveti Martin, Muraköz), Kutasszentmárton (ma puszta Andráshida és Bagód között), Szentmárton (ma puszta Zalalövő mellett) és Tótszentmárton. Mivel Márton fáradhatatlan és feltartóztathatatlan hittérítőként járta Itáliát és Galliát is, emlékét a mai napig őrzik külföldön is – számos helység viseli nevét. Járt Normandiában, Picardiában és Flandriában is. Az írott források megtörtént tényként említik, hogy térítő útja során Chartres környékén meggyógyított egy tizenkét éves néma leányt. Trierben is járt, átutazott Párizson, ahol egy bélpoklost gyógyított meg. Sens vidékén pedig a legenda szerint imájával elhárította a jégesőt. Ellátogatott Burgundiába is. Ismert, hogy részt vett a bordeaux-i zsinaton, és Vienne-ben is időzött. Itt gyógyította meg Paulinusnak, a későbbi nolai püspöknek a szemét. Imájával segített Lycontius birodalmi helytartó ragályos betegségben szenvedő családtagjain is. A helytartó hálából felajánlott adományát sem saját céljára, sem kolostora részére nem fogadta el. Erre Lycontius az összeget rabok kiváltására fordította. Rabokat engedett el Márton imájára Avitianus, az egyik galliai provincia zsarnok helytartója is. Istentől álmában kapott intésre kegyelmezett meg a halálra ítélt foglyoknak. Márton püspök eljutott I. Valentinianus császár udvarába is.
A Szombathelyi Képtárban kiállított műtárgyak segítségével felvillannak a szent életútjának színterei, felsorakoznak a kortárs IV. századi gondolkodók, történetírók, egyházfők. A képzőművészeti alkotások felvázolják Márton legfontosabb ábrázolási formáit az emlékek segítségével: katona, szerzetes, remete, csodatévő, püspök, népi hős.
Az egyházi ünnepségsorozat következő állomásaként november 7-én tartják a szombathelyi székesegyházban a Szent Márton vesperást, amely után iskolás fiatalok lampionos felvonulása indul a Szent Márton-emlékparkba, ahol megkoszorúzzák a szent szobrát. A parkban álló szobor 1938-ban készült, Rumi Rajki István alkotása; azt az eseményt ábrázolja, amikor a már megtért Márton megkereszteli saját édesanyját, akit maga vezetett el a keresztény híre. A keresztelés a hagyomány szerint a mai Domonkos-templom helyén történt. Katona apja továbbra is a pogány hit követője maradt.
Márton missziós munkája szülőföldjén nem volt zavartalan – ahogy másutt sem. A IV. században fellángolt az eretnek ariánus mozgalom, és Márton ellen támadt. Elfogták, megvesszőzték és elkergették Savariából. Szülőhazájában azonban máig sokszínű az emlékezete, és a kultuszhoz számos népi hagyomány is kapcsolódott. A látványos lampionos felvonulás például annak a szokásnak állít emléket, hogy a középkorban ilyenkor, november elején gyújtottak először mécsest, gyertyát a műhelyekben. Ekkor számoltak el a mesterek a segédekkel, a gazdák a cselédekkel, ez a nap jelentette a gazdasági év lezárását, amelyet közös libavacsorával ünnepeltek meg. A lampionos felvonulást Németország minden településén, valamint több európai nagyvárosban is évről évre megrendezik. Szombathelyen elsősorban a hittanos gyerekek készülnek lampionkészítéssel a felvonulásra, a menethez azonban útközben sokan csatlakoznak mécseseikkel.
Az egyházi ünnepségsorozat november 16-án folytatódik majd a Szent Márton-plébániatemplomban sorra kerülő nemzetközi kórustalálkozóval, és aznap este püspöki szentmisével. Ez alkalommal Veres András püspök felszenteli a templom felújított orgonáját.
