Szent Margit üzenete

Az ünnepélyes szentmisét idén Erdő Péter bíboros január 22-én, vasárnap délelőtt 11 órakor celebrálja. A fontos egyházi és társadalmi eseményre mindenkit szeretettel hívunk és várunk. 

A címet olvasva először olyan érzésünk támadhat, hogy egy XIII. századi királylánynak kevés üzenete lehet számunkra, hiszen ma már nincsenek kolostorban élő királylányok, és a környezet is jelentősen megváltozott. Ha azonban az akkori történelmi helyzetet összevetjük a miénkkel, és ilyen szempontból nézzük Szent Margit viselkedését, olyan értékeket fedezhetünk fel, amelyek ma is üzenetet hordoznak. Eme értékek közül most az összefogásért vállalt áldozatot, annak hősi fokon történő megvalósítását emeljük ki.

A történelmi leírások szerint IV. Béla királynak nem kizárólag a tatárokkal és a környező országok uralkodóival kellett megküzdenie (akik prédának tekintették a tatárok által kifosztott és meggyengült országot), hanem sajnos a fiával, Istvánnal is. István egyre nagyobb hatalomra vágyott, nem számolva azzal, hogy ezzel is gyengíti a kirabolt és megosztott országot. Ráskai Lea domonkos szerzetesnő így jellemzi a viszályoktól szenvedő nép életét: „Annyi nagy háborúság, veszedelem volt, hogy az senkinek nem kedvezett, sem véneknek, sem ifjaknak, sem férfiaknak, sem asszonyoknak, sem szüzeknek, mert mindenkit megnyomorítottak…” (Szent Margit élete, 54. o.). A szerzetesnő ezzel azt jelezte, hogy az egyszerű emberek a tatár pusztítás után békére vágytak, rossz szemmel nézték az országban dúló, számukra csak további terheket, szenvedést okozó hatalmi harcot, és azt is megérezték, hogy a megújuló támadásokkal, békétlenséggel szemben belső összefogásra van szükség.

A Nyulak szigetén élő Margitnak különös módon fájt a családjában és az országban dúló harc, és a kegyelmi élet lehetőségeivel próbálta az ország sebeit orvosolni: imádkozott, engesztelt és példát mutatott arra, miként kell másokért áldozatot vállalni. Éjszakáit imádságban töltötte, a kor szokásának megfelelően vezeklőövet (ciliciumot) viselt, és a kolostorban megpróbált mindenki szolgája lenni: másokra mosott, főzött, ápolta a betegeket. Szent Margit imái és áldozatos tettei meghallgatásra találtak. Apja és fivére – tudva Margit engeszteléséről – 1266. március 23-án a Nyulak szigetén, Fülöp esztergomi érsek jelenlétében békeszerződést kötöttek. Ebben az állt, hogy nem támadják meg egymást, megőrzik családjuk békéjét, és visszaadják a háború során egymástól elvett birtokokat. Az esemény fontosságát jelzi, hogy IV. Kelemen pápa a békeokmányt megerősítette. Istennek hála, napjainkban nem kell olyan háborús körülményekkel szembesülnünk, mint Szent Margit korában, de azért bizony ma is igencsak nehéz, embert próbáló időket élünk. A gazdasági válság az egymás mellett élő népeket szembeállíthatja egymással, és az országokon belül növelheti az ellentéteket. A keresztény ember az igazságot magába foglaló igazságosságot és a szeretetet hirdeti, továbbá igyekszik azt meg is valósítani. Az igazságra való törekvés a válság okainak felfedését is jelenti. A szeretet pedig elsősorban nem érzelmet jelent, hanem jóakaratot, vagyis az áldozathozatalt és engesztelést, amely a vétkesek megtérésére és a szenvedők terheinek mérséklésére irányul. Szent Margit példájának üzenete szerint ezeknek az erényeknek a gyakorlása teremtheti meg a békét, amelyre az emberek ma is vágyakoznak. Minél többen halljuk meg, fogadjuk meg és követjük ezt a századokon keresztül bennünket is megszólító üzenetet, annál biztosabban remélhetjük, hogy az akkori emberek áldozatvállalásához hasonlóan a miénk sem lesz hiábavaló.