 |
|
Idén január 16-án vasárnap délelőtt 11 órakor lesz szentmise a romoknál (képünk a tavalyi Szent Margit-emlékmisén készült) |
Az 1510 körül, Ráskai Lea által magyarra fordított életrajz szerint Margit gyermekkorában kezébe vett egy keresztet, és megkérdezte a veszprémi szerzetesnővéreket, hogy mit jelent számukra. Amikor elmondták neki, hogy „Urunk Jézus Krisztus ekképpen öletett meg emberi nemzetért”, keserves sírásra fakadt. Ebben az időben vette fel a szerzetesruháját „nagy ájtatossággal” és a domonkos apácák regulájának szokásaival. Az írások arról is tanúskodnak: felnövekedve egyre jobban láthatta, hogy Jézus áldozatához kapcsolt élete engesztelő áldozat a magyar népért. Ezt a felismerést több történelmi esemény is erősíthette benne.
Margit annak tudatában élt, hogy kolostori életét szülei, IV. Béla király és Laszkarisz Mária engesztelő felajánlásának köszönheti, akik a tatárokról elszenvedett muhi vereség (1241) után az ország java érdekében Istennek ajánlották születendő gyermeküket. Batu kánnak az országból való gyors kivonulását, a megváltozott történelmi körülményeket (meghal a nagykán) az ő felajánlásával is lehetett magyarázni. Ezt erősíthették továbbá a szentekről hallott történetek, különösen nagynénjének, Erzsébetnek az élete, akit a jóra a szegények iránti szeretet indított, de önmegtagadásaiban jelen volt az engesztelés szándéka is. Engesztelésének legfőbb oka azonban az édesapja, IV. Béla és annak fia, István közötti háború volt, aminek a meggyengült országban végzetes kimenetele lehetett. Önmegtagadásaival és engeszteléseivel is magyarázható, hogy az apa és fia Margithoz közel, a Nyulak szigetén kötött békeszerződést (1266), amely átmeneti nyugalmat hozott az országban.
Megkapóan szép, hogy Margit túllátott az ország nyomorúságos helyzetén, és felismerte: a megosztottság Jézus Krisztus egyházát is veszélyezteti. Egy alkalommal, amikor a szerzetestársnői, féltve őt az önmegtagadások okozta testi gyengeségektől és betegségektől, megkérdezték tőle, miért gyötri magát az országban történtekért, ő az egyháznak okozott sebekre hivatkozik: az „Anyaszentegyház, minden hű keresztények anyja az ő (az Egyház) drágalátos tagjaiban metéltetik és ő igen keményen gyötörtetik. És ti azt mondjátok énnékem: »Mi tenéked benne?« Nemde nem ő szült-e a keresztvíznek miatta újonnan engemet, tiveletek együtt? Nemde az ő leányai közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok” (Ráskai Lea, i. m. 84k). A leírások szerint Margit halálát kortársai is engesztelő áldozatként fogták fel, mert halálának éjjelén fráter Péter a vecsernye után ezt a szózatot hallotta: „A bárány meghalt” (uo. 101).
Mit üzen Szent Margit engesztelése a mai embernek? II. János Pál pápa szavaival élve ma is egy „bűn által megosztott világban élünk”, amelynek orvoslásához szolidaritásra van szükség. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a bűn lényege szerint Istentől való elfordulást jelent. Ezért fontos számunkra az Úr engesztelése, amely Isten Báránya áldozatához kapcsolva kapja meg igazi értelmét. Az engesztelés tárhatja fel előttünk a bűnök okozta sebek mélységét, és nyithatja meg szívünket a gyógyulás, az összefogás lehetőségeire is.
Fotó: Cser István
