A vonat június 26-án indult Budapestről a częstochowai Mária-kegyhelyhez. A zarándoklat idei lelkivezetője Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke volt, aki az útra magával vitte a gyulafehérvári Szent László-ereklyét.
A zarándokok két teljes napot töltöttek Częstochowában, majd június 29-én Krakkóba utaztak. A város Mária-templomában – ahol ünnepélyesen kinyitották a Mária-oltárt – Veres András elmélkedést vezetett, majd a Szent László-év alkalmából a Wawel-dombon található Szent Szaniszló és Szent Vencel-székesegyházban szentmisét mutatott be a Lengyelországban született lovagkirály tiszteletére.
A szentmisén koncelebrált Tamás József gyulafehérvári segédpüspök és Tadeusz Pieronek krakkói címzetes püspök.
A szentmisén jelen volt KövérLászló, az Országgyűlés elnöke; Marek Kuchciński, a Lengyel Köztársaság Szejmjének elnöke, valamint Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára.
Veres András homíliájában elmondta: Szent László ünneplésére jöttünk ma össze itt, a nemes lengyel nép e lelki és történelmi központjában, a waweli székesegyházban. A lengyel és a magyar nép történelme oly mértékben összeforrt, hogy bizonyos korszakokban nem is érthetjük meg egyiket a másik nélkül. Szent László kora egészen biztosan e korszakok közé tartozik.
A főpásztor, miután rámutatott Szent László életének lengyel vonatkozásaira, kiemelte: A korabeli krónikák szerint László többek között azért is lett méltó a királyi trónra, mert „a királyi méltóságot nem abban kereste, hogy első legyen, hanem hogy minél inkább használjon” országának. Ezen államférfihoz méltó jellemvonása abból a mély krisztusi hitéből táplálkozott, amelyet édesanyjától tanult. Nem kétséges, hogy minden ember hitét döntően az édesanyák és a nagymamák hite alapozza meg.
Prohászka Ottokár püspök korszakalkotó jelentőségűnek látta a szent életű király működését: „A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté” – jelentette ki. A lovagkirály rendelkezései és törvényei evangéliumi forrásokból táplálkoztak, így a krisztusi értékrend lassan a nép mindennapi gondolkodásának és cselekvésének részévé vált. Nem volt már többé antagonisztikus ellentét a mindennapi élet és a keresztény tanítás között. A keresztény hit általánossá válása után szentek egész sora támadt a királyi házból is. László a szentek életpéldáját olyannyira fontosnak tartotta, hogy ő emeltette oltárra Szent Istvánt és SzentGellértet, mint olyan példaképeket, akik mérhetetlenül sokat tettek azért, hogy a magyar nép befogadja Krisztus evangéliumát. Első királyunk szentté avatása Szent László életszentségét is világosan megmutatja, mert bár István megvakíttatta László nagyapját, Vazult, ő mégis elismerte a király életszentségét, és kezdeményezésére avatták szentté 1083-ban.
Veres András hangsúlyozta: A lelke mélyén minden ember szent akar lenni, még akkor is, ha más szavakat használ erre. A profán nyelvhasználat úgy fogalmaz: az ember boldog akar lenni. Vagy, ahogyan ezt leggyakrabban mondani szokták: az ember természete szerint vágyik a jóra. A boldogság, a jóság utáni vágy maga az életszentség utáni vágy. Mert mindnyájan Isten teremtményei vagyunk, hozzá tartozunk és vágyakozunk Isten után. Ez a vágy késztet bennünket a jóra. A baj az, hogy nem tudunk mindig jók, életszentségre törekvők lenni. Olyanok vagyunk, mint akikről Babits Mihály írt a Psychoanalysis christiana című versében: „Mint bókos szentek állnak a fülkében / kívülről a szemnek kifaragva szépen, / de befelé, hol a falnak fordul hátok, / csak darabos szikla s durva törés tátog: // ilyen szentek vagyunk mi!”
Szent László bátor hadvezérként hősiesen védte országa függetlenségét, így lett a Nyugat védelmezője is. Egyszerre kellett küzdenie a keleti és a nyugati hódítók ellen. Egyes források szerint akkora tekintélynek örvendett Európában, hogy a német választófejedelmek felkérték a császári korona elfogadására is, ám ő hazáját akarta szolgálni minden erejével. Szent Istvánt méltán szoktuk országalapítónak nevezni, ám ebben az összefüggésben Szent Lászlót bátran hívhatjuk országmegtartónak. E történelmi és megszentelt helyen Szent Lászlóra emlékezve kérjük mennyei közbenjárását Istennél országainkért és Európáért! „Régi nagy királyunk, dicsőséges Szent László, / Kérünk, légy Istennél értünk közbenjáró!” – zárta homíliáját a főpásztor.
A szentmisét követően megkoszorúzták Szent Hedvig és Báthory István lengyel király, erdélyi és litván fejedelem sírját a waweli székesegyházban, majd Kövér László megnyitotta a Pro Patria Egyesület által rendezett, Szent László tiszteletéről szóló kiállítást a Szent Mária Magdolna téren.
