Fotó: Lambert Attila
A magyar–osztrák határtól néhány száz méterre, Sopronkövesd szőlőhegyén, az Agg-hegyen, a kotecsi parkerdő öreg fáinak ölelésében áll a Szent László-kápolna. A parányi épületet a XVIII. század első felében építtette a területen kisebb birtokkal rendelkező Dongó család. Először Szent Donátnak, a szőlőtermelők védőszentjének tiszteletére szentelték – ennek emlékét őrzi a kápolnához vezető út szélén álló Szent Donát-szobor. Később Boldogságos Szűz Mária-, majd Szent Anna-titulust is viselt a kápolna.
A terület a kommunizmus alatt határzár alatt állt, ahová csak engedéllyel léphettek be az emberek, hogy műveljék a földet. A kápolna azonban megmaradt, és 1995-ben, Szent László király halálának 900. évfordulóján az akkori plébános és a képviselő-testület kezdeményezése nyomán a lovagkirály lett az új védőszentje a kis hajléknak, amely a későbbiekben a helyi Szent László-tisztelet központjává vált.
Az idei emlékév során a sopronkövesdi egyházközség családi napot, illetve a helyi Kisboldogasszony-templomtól gyalogos zarándoklatot is szervezett a kápolnához, most pedig elhelyezték az új oltárképet.
A püspöki szentmisén a környező települések lelkipásztorai, valamint Szalai Gábor sopronkövesdi plébános koncelebrált. A liturgián részt vett Szabó György győri egyházmegyei karitászigazgató, ezzel is kifejezve köszönetét az egyházközségi karitászcsoport tagjainak, akik tevékenyen részt vesznek a közösség ünnepein, így a mostani rendezvényen is.
Veres András püspök szentbeszédében rámutatott: az, hogy az országhatár közelében, egy parányi kápolnánál ünnepelünk, nem véletlen. Hiszen a történelmi Magyarország peremvidékein Szent Lászlót különösen tisztelték mint hazát védő, segítő szentet. Ez a tisztelet ma is él a magyarság, de más népek körében is, az egész Kárpát-medencében.
Ha a lovagkirály erényeit szemléljük és példaként tekintünk rájuk, az segíthet bennünket, hogy szűkebb és tágabb otthonunkban, hazánkban és Európában közösséget hozzunk létre a nemzetiségek, nemzetek között. László király célja az volt, hogy minden itt élő számára szeretett hazát építsen, olyat, amelyet valamennyien az otthonuknak tekinthetnek, még akkor is, ha különböző nyelvet beszélnek. Az országnak, amelyet László a Szent István-i alapokra épített, a krisztusi evangélium volt az alkotmánya. Ha azt akarjuk, hogy hazánkban és Európában a különböző nemzetiségek ma is egységben, közösségben éljenek, akkor nekünk is az evangéliumot kell alapul vennünk.
„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” – idézte Veres András Konrad Adenauer híres mondatát, hozzátéve: e kijelentés igazságát ma talán még inkább értjük. Hiszen látjuk, hogy kontinensünk népei szakítottak az evangélium tanításával, s nem is volt még ennyire bizonytalan a jövőnk, mint éppen napjainkban. Krisztus evangéliuma az, ami ma is képes közösséget teremteni. Ahol az emberek nem erre építenek, ott nem lesz egység sem a családokban, sem a közösségekben, sem az országban, sem a nemzetek között. Ezért Szent Lászlót ünnepelve imádkozzunk Európa egységéért is – buzdított a főpásztor –, hiszen ő nagyszerűt alkotott e téren: olyan egységes birodalmat tudott létrehozni, ahol a népek közösségben éltek, az evangélium alapján.
Jézus azt mondta: „Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött” (Jn 6,38) – olvassuk a Szentírásban. Szent László e téren Jézus követője volt, mégpedig rendkívüli módon: minden igyekezetével arra törekedett, hogy Krisztus evangéliumát, a mennyei Atya akaratát valósággá tegye. Szent László Jézus-követése mindannyiunk számára példa lehet arra, hogy mi is minden körülmények között keressük az Atya akaratát – emelte ki a püspök. – Isten minden egyes embert hív a vele való egységre. Az Egyház az evangéliumot hirdetve segíteni kíván abban, hogy ki-ki megtalálja az utat Isten országa felé, amely nemcsak eljövendő boldogság, hanem már itt, a földi életben is megvalósuló, boldogító életforma. Isten útjának követése többféle módon valósulhat meg az egyes ember életében, de mindannyiunk közös kötelessége, hogy saját hivatásunkban, ott, ahol vagyunk, keressük és teljesítsük az akaratát. Ha ezt tesszük, akkor megtapasztaljuk majd, hogy Isten országa valóban itt van, közöttünk.
Veres András hozzátette: Szent László nagyszerű példát adott nekünk ebben. Ő kiváló volt férjként és apaként, katonaként és uralkodóként egyaránt. Nekünk is, bármilyen munkát végzünk, bármi is az élethivatásunk, Krisztus követőiként a magunk területén kell valóra váltanunk azt, amit az evangéliumból megismertünk. Kívánom, hogy ez a kép sokakat segítsen abban, hogy Szent László erényeit szemlélve és példáját követve meg tudja valósítani ezt a mindennapokban.
A szentmise után a főpásztor megáldotta a Szent László-kápolna új oltárképét, amely a győri Szent László-hermát ábrázolja. A festmény Magyarné Derszib Eti evangélikus festőművész alkotása, és a sopronkövesdi plébániához tartozó nagycenki egyházközség jóvoltából készült el.
